Akárhányszor töltjük újra a régit, az csak a régi marad, hibáival együtt.
„Az ipari civilizáció természeténél fogva
egy kamatos-kamatra alapozott
hosszú kifutási idejű piramisjáték.”
(William Ophuls)
Kilábalás a csődöt mondott régi világrendből ezért nem lesz sétagalopp, de a további végtelen rendszerkritika helyett már konkrét lépések kellenek: ()
Első és legfontosabb:
1. A kígyó fejének eltaposásához, hogy a kamatos-kamat kivezetésével lehet leállítani a végtelenített és programozott eladósodást! A bankok és hitelintézetek is csak költségeket számolhatnak fel
2.A korábban így keletkezett magán és korporációs vagyonok újraosztása szükséges, és közhasznú társaságokba szervezése.
3.A közszolgálati és állami alkalmazottak jövedelmének az ország átlagbéréhez való rögzítése, digitális számlavezetésük megoldása. Prémiumuk a GDP arányában járhat. Készpénz csak a magánszektorban, piaci és egyéb kiskereskedelemben használható.
Lehet nevetni, hogy ezek idealista elképzelések, de mivel a jelenlegi rendszer haszonélvezőinek a száma rohamosan csökken a kárvallottak tömegeihez képest, így az idő nekünk dolgozik! Ráadásúl amíg nem változtatunk a jelenlegi monetáris kizsákmányoláson, addig az apokalipszis négy lovasa csak tovább pusztít, mert a zárt és véges erőforrásokkal rendelkező rendszerbe ez különben bele van programozva. Sorban jönnek:
-járványok,
-háborúk,
-éhínség,
-pusztulás.
Szóval ideje nekiállni a részletek kidolgozásának. Mikor, ha nem most? És ki, ha nem mi?!