– soha nincs utólag
A 100-éves megemlékezések kapcsán, több helyen elmondtam, ill. leírtam, hogy ez egy nehéz és bonyolult kérdés, talán csak zsidók közt lehet néhány, aki megérti. Ha ugyanis azt mondom egy vallásos zsidónak, hogy szentély pusztulása, akkor kb ugyanazt mondom: Trianon. De persze magyarok és zsidók között is egyaránt vannak bőven, akiknek ezek már semmit se jelentenek. Lásd mai állapotok. Van aki érzi, van aki nem. Attól még parázslanak a szőnyeg alatt és időnként fel-fel lobbannak.
Van persze egy óriási különbség is a két fájdalom okában, amit nem szabad elhanyagolni! A két nép néhány tagjának “fájdalmát” nem is érti/értheti meg az emberiség többsége, ez nyilvánvaló, de a különbség a kétféle fájdalom közt könnyebben belátható. Ugyanis a szentély pusztulása egy misztikus ködbe vész, míg Trianon máig ható ezer-éves megélt valóság. Amíg az egyik fájdalom ahhoz kötődik, hogy egyetlen nép hogyan válik ki a többi közül és ezért szenved, a másik pedig pont arról szól, hogy egyetlen hazában sok nép élt békében amíg ezt hatalmi osztozkodással a feje felett meg nem szüntették – és ettől szenved!
Micsoda különbség!
Éppen ideje rájönni hogy évszázadok óta azok tanítottak minket gyűlölködni, akik üzleti érdekből húztak vonalzóval határokat családok-faluk-folyók közé, akik megosztották a népeket. Vannak különbségek emberek között, ahogy egy fán sincs két egyforma levél, de ettől még nem esnek a levelek egymásnak… A „divide et impera” még a római-birodalom öröksége (majdnem azt írtam: ökörsége). Nehéz a fejekben sok évszázad nevelését felülírni – de éppen ideje felébredni a kábításból!
Vigyázó szemeteket most Amerikára vessétek! A megosztás gyümölcsei az utóbbi száz év alatt már mindenhol beértek: https://medium.com/@communismkills/here-are-the-companies-that-support-antifa-black-lives-matter-and-want-you-dead-1d79b1845f59
A világot mindig az új meglátások viszik előre. S mert nem látszik sok minden – azért még van. Ami biztos, hogy száz év alatt eljutott a szerencsétlenek tömege (és felbújtóik!) a Téli Palota ostromától a Fehér Ház ostromáig… Igen, egy ideig lehet hűvös bankárszobákból rendezni „közös dolgainkat”, de aki a tűzzel játszik ne csodálkozzon ha a végén a körmére ég. Abszurd gondolat, hogy egyetlen emberi fájdalom van és addig nem lesz béke sem az olajfák hegyén sem “Hunniában”, amíg ezeket a kérdéseket – mellébeszélés nélkül – meg nem válaszoltuk?