A Képes Krónikában már megtalálható a „mag” népének ezer-éves szellemi útravalója:
“Introitus diversarum nationum (Különféle népek bejövetele)
Mind Geyche király és Szent István király idejében, mind más királyok napjaiban jöttek aztán Magyarországba csehek, lengyelek, görögök, spanyolok, izmaeliták vagyis szaracénok, bessusok, örmények, szászok, thüringiaiak, meisseniek és Renus vidékiek, kumanok, latinok, akik hosszabban tartózkodtak az országban és bár nemzetségüket nem ismerjük, a magyarokkal különböző házassági kapcsolatba kerülvén hasonló nemességet és szállást (birtokot) nyertek. ”
Szép kis “veteményeskert” ez a Kárpát-medence! Mag az, amiből élet hajt ki! Ezer éve valamit bizonyosan elkezdett itt az Árpád dinasztia – különféle népek közös hazában való együttélését tanulni, tanítani!! Nemzedékről nemzedékre. Ami a végjátékban döntő lesz, amikorra kiég a „divide et impera” korszaka. A magyar királynék se hódítani mentek szerte Európában (jó esetben tán csak férjeiket) , hanem ezt a szellemiséget vinni magukkal. Sok helyen más népek is szentként tisztelik őket, ott van Erzsébet, Kinga, Piroska stb.
1848 se érthető igazán, ha nem vesszük észre, hogy az „Aradi 13-ak” többsége nem is volt magyar…
És mi a száz-éves „Trianon-szindróma” legmélyebb fájdalma? Ami a nagy fájdalomtól szinte nem is látszik? Pont az, hogy ezer évig élt itt sokféle nép együtt békében, közösen küzdve, munkálkodva egy hazában – és ezt túrták szét durva kezek a fejek felett, és elvárják hogy innentől mi is útáljuk és aprítsuk egymást…
No ez nem fog már ebben a rövid időben sikerülni! Egy nagy kataklizmában „elfáradt a vész haragja, s a viszály elvérzik a csatákon” – és akkor jön el a mi időnk!
(ezt próbáltam kommentbe beírni az alábbi videó kapcsán, de a „cenzorok” ezt valamiért nem engedték, maradt ez a „megoldás” )