Kirekesztve – befogadva

Mint fent úgy lent

Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig
erőszakoskodnak a mennyek országáért,
és az erőszakoskodók ragadják el azt.

(Mát. 11,12)

Mindenek előtt miről is beszélhetünk hát ezek után ? Az ősi küzdelem a ”mennyek országáért” – a globalizmusnak hála mára finisébe érkezett – erőforrásainak utolsó morzsáit rágjuk. Itt nincs “win-win”-parti, csak vagy-vagy. “Ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret.” Pénzért nincs mennyország…

Ha emlékeim nem csalnak, a “Suttogó” c. filmben vagy könyvben? (The horse whisperer) – többek között – egy bevált módszert ismerhettünk meg a neveletlen vadcsikók megzabolázására. Az erőszakoskodni kezdő fiatal csikók néha ugyanis nagyon nekibátorodnak és nem tudják hol a határ – komoly sérüléseket okoznak társaiknak. Ekkor egy szürkület idején az egész ménes kancástól egyszercsak fal-szerűen összeáll és harapdálással, rugdosással folyamatosan zaklatják és elkergetik maguk közűl. A tapasztalat szerint egy-két ilyen magányosan töltött éjszaka után (márha túlélte a vadonban) minden csikó megjuhászodik…

Miért érdekes ez? Mert ebből is látszik, hogy az élővilágban nincs nagyobb büntetés a kirekesztésnél… Az persze egy külön történet, hogy miért tünt el az etológia az oktatásból? Talán az volt a gond, hogy mi emberek biológiailag ugyanígy működünk, pontosan ugyanannak az élővilágnak vagyunk a része… Kaptunk helyette pszí-choló-giát (egészségünkre!?!), belépőt a virtuális és valóságos nihilbe.

Ebben az élő (nem csak valóságosnak tűnő virtuális) “vancs-világban”, meg egyre közeledik az a nap, amikor“ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.”  (Mát. 8,12)
Bár sokan szeretnék eltussolni, de Izmael fiai is tudnak a Döntés Napjáról…

Lehet hogy sokan nem ismerik ezeket a régi írásokat és kis hazánk több-ezer éves történetét sem – a befogadás művészetéről.. (az éjjel-nappal tartó anyagi őrületükben), de tudjuk, a törvény előtt a tudatlanság nem mentesít a következmények alól…

De kit érdekelnek holmi kőkorszaki törvények ma az akuttá vált világunkban? Amikor már a jövő sem a régi… De azért ilyen időszaka a történelemnek nem először van! (lásd pl. egyiptomi tíz csapás, Mezopotámia pusztulása stb), vagy okulunk időben ezekből hogy miért voltak, vagy majd okulnak utódaink… egyszer. Lásd “Vagy-vagy” (Soren Kierkegaard)

“Egy színházban történt, hogy tűz ütött ki a kulisszák mögött. Kijött a mókamester, hogy ezt a publikummal közölje. Tréfának tartották és tapsolni kezdtek: a mókamester megismételte; az emberek még jobban hahotáztak. Azt hiszem, a világ is így fog elpusztulni, okos emberek nagy hahotája közepette, akik azt fogják hinni, hogy mindez csak vicc.”

Vagy sikerül megzabolázni fiatal csikóinkat, vagy nekünk annyi – ez itt a kérdés…
(nem kérdés)

Szólj hozzá!