Az ingyen kapott kegyelem.
A Korán nyitó sora a „biszmi-’lláhi ’r-rahmāni ’r-rahími”, amit rendszerint úgy fordítanak: „Isten, a Könyörületes és az Irgalmas nevében”; az arabban a két név közötti kapcsolatot még szorosabbá teszi, hogy közös gyökből származnak. Amint ezt néhány művelt muszlim barátom kifejtette előttem, a két név közötti különbség abban áll, hogy míg az ’r-rahman Isten könyörületességére az isteni lény belső minőségeként utal, addig a ’r-rahim ugyanennek a minőségnek a teremtett világba való kivetülését jelenti. Utóbbi tehát az irgalom dinamikus oldalát fejezi ki, azt a túlcsorduló könyörületet, amely a teremtményekhez többek között a kegyelem formájában érkezik el. Akárcsak a buddhista részvétnek, ennek is dinamikus jellege van: tárgyat kell találnia ahhoz, hogy működésbe léphessen. Nem nehéz belátni, hogy e két név minden lényeges vonásában megfelel Amitábhának és Csenrézinek: ragyogó megerősítés ez egy váratlan helyről!
Ez azonban nem kellene, hogy különösebben meglepjen bennünket, hiszen a megvilágosodás Tiszta Földjén nemdebár minden vallási útnak egybe kell érnie…
Ja és a ráadás! A Tóra héber nyelvezete – ami még korábbi, mint az iszlám hagyomány – szintén a rahém szóval jelöli az isteni kegyelmet! És ez szerencsére elég a keresztényeknek is:
- Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. (2 Kor. 12,9)
Úgy tűnik, közel a globális és kollektív beavatás (megvilágosodás)… Rajta-rajta!! Lehet gyertyákat gyújtani. Csak kiderül végül, hogy mindannyian emberek vagyunk – és hogy egy az Úr!
