Amit tapasztalsz, érzel és tanulsz,
Évmilliókra lesz tulajdonod (Madách: Ember tragédiája)
Lassan-lassan eljön a legsötétebb és leghidegebb éjszaka. Ideje a szellemi látásnak. Kihúnynak a zavaró fények, “lefagynak” a blogok, bezárnak a kacatárusok és bénán tátognak a szószaporítók. Mindenki szembenézhet önmagával. Csak a “múltunk” marad bizonyosan velünk – jó ha tisztában vagyunk vele. Amikor fordulnak a csillagok, és “megterít” az ég a nagy “vacsorához”: minden nép azt eszi majd, amit “főzött” magának. Ki békességet – ki háborúságot szerzett…
Végezetül pedig azt kívánom néked – a sötét éjszakában tartson ki a fényed !
(Mt. 25,1-13)
HUNOR ‘s MAGOR titka
Hunor ’s Magor titka mostanra nem titok,
mindenki tudhatja – aki szemet nyitott:
Hogy a magyar hol él, azt tudja minden gyerek,
de hun vannak a hunok? No azt ki mondja meg?
…
Hunor ’s Magor testvér együtt vadászgatott,
országot kerestek, ahol szép nap ragyog.
Gondolkoztak erőst: miért ilyen az ég,
egyszer ragyogó – máskor koromsetét?
Figyelték erősen a napnak járását,
családjukkal éltek, és Isten áldását
mindig megcsodálták, míg kedves asszonyuk
gömbölyödni kezdett – ha úgy hozta a soruk.
Tavaszra jött a nyár, az őszre hideg tél,
nagyapák elmentek – de minden gyermek él!
Hogyan van, hogyan van, drága jó testvérem?
Így jár majd nekem is minden nemzetségem?
Válaszul felettük megremegett az ég
recsegve-ropogva, vagy már a pitvar ég?
Baj van testvér, baj van! Rablók fosztogatnak,
most erősen vessük hátunkat a falnak!
Nem állhatunk félre, a mi éltünk nem kár,
csak családunk éljen, s nem bír le a halál!
Küzdöttek keményen, csaptak rettenetest,
végül a sötétség lassan felengedett.
Meghátrált a gonosz – úgy menekült vissza,
ahogy a sötétet napsugár felissza…
Felitta a föld is sokuk drága vérét,
de meghagyta nekik seregük vezérét!
Hunor ’s Magor gyászolt – de nap fordultával
már éhség gyötörte maradék hadával.
Hadnak ugyan apró – és asszonynép a java,
sőt mind olyan éhes, mint száz haramia.
Nincs enni! Nincs inni! Hisz oda a magtár…
Halál fia vagyunk, most jön csak a nagy kár.
Testvérem ne hagyj el – hol a javasember?
Gyökérnek-gumónak ismerője, némber!
Most minden ehetőt, bármit is ad az ég!
Csak tavaszig tartson minden életet még!
Tavaszra jött a nyár, majd őszre rideg tél,
de soha nem múlt a haramiaveszély.
Emeltek már falat – árkot is elébe,
ám sose nyugodott az éj sötét népe.
Összegyűltek ezért minden család-törzsek,
Vajon mit mondanak a vén-öreg bölcsek?
Hunor ’s Magor ekkor már sok napot látott,
és látott bőviben sötét éjszakákat…
Látták az éveknek örök fordulását,
Rég elhalt nagyapák szint’ kiköpött mását.
Láttak már gonoszt is sok ember szívében,
látták a világot – úgy kerek egészben.
Emberfia testvér, Magor így szólalt meg.
Tudjuk már mindketten az örök-nagy rendet:
A világ nem áll meg sohasem a nyárban,
hiába szeretnénk véget a naptárban!
De nem is lenne jó, ha minden megállna,
hogyan is élhetnénk egy halott világba’?
Ide figyelj testvér! Én vagyok idősebb,
hallgasd meg a tervem, egyet se keseregj!
Megvagyunk régóta – megleszünk eztán is,
elmondom a tervem, nem kell kalamáris:
A sötétség ellen ketten vagyunk testvér!
Közrefogjuk szépen a forgandó szerencsét!
Óh bár értenélek, te mindig bölcs voltál.
De az én nyilam meg gyorsabban célt talál!
Így jutottunk mindig egyről a kettőre,
be sok irigyünk is termett egy-kettőre!
Majd megértesz lassan, csak kis időt nyerjünk.
Hiszen te megértesz – egy az anyanyelvünk!
Idegen népségek szerte-széjjel élnek,
szívükhöz nem férhetsz – amíg meg nem ért’nek.
Éppen itt van a kulcs – a titokhoz, a zárhoz!
Amíg ki nem nyitjuk mindig győz az átkos.
Fegyver, méreg, gonosz, úgy elszaporodik,
hogy egy se marad tán, ki még gondolkodik.
Be kell hát férkőzni mindenek szívébe,
Szerte kerek földön jók-rosszak népébe.
Hunor testvér te vagy, szilaj-szittya fajta,
ezer évekig is vándorolhatsz rajta!
Megírják majd szerte krónikás énekek:
“Népvándorlás kora”, erről szól majd rege.
Megtanulsz te sorban mindenféle nyelvet:
Leszel majd nyelveken gondolkodó elme!
Nem értelek testvér, szólt Hunor csöndesen,
elhagylak s nem értjük többé egymást sosem?
Mi értelme lenne elfeledni egymást,
hazát és ősöket? Találj ki bármi mást!
Tudom, hogy idő kell a tervet megérteni,
idő majd ahhoz is, hogy el kell feledni…
De időt bőviben adott a természet,
Az időt sohasem győzi le enyészet!!
Így győzünk majd mi is – pár ezer év múlva,
Földünk egyfalu lesz, s mi eljövünk újra!
Számolják majd bölcsek ősi rokonságunk,
tízezer-évekre terjedő családunk.
Én MAG-nak maradok itthon a hazában,
te meg ott-HUN leszel az egész világban!
Egy nyelvet beszélünk, újra, úgy mint régen:
A szív nyelve győz majd minden nemzetségen!
(2001 december)
„HUNOR ‘s MAGOR titka
Hunor ’s Magor titka mostanra nem titok,
mindenki tudhatja – aki szemet nyitott:
Hogy a magyar hol él, azt tudja minden gyerek,
de hun vannak a hunok? No azt ki mondja meg?”
Maria D. Efthymiou, az Athéni Nemzeti és Kapodisztriai Egyetem Történeti és Régészeti Tanszékének docense szerint a „Tizenkilenc kis lecke egy nagy világhoz
/https://www.megaron.gr/mathimata-1-4//
Tanfolyami ciklus (1-4)” és pontosabban a 4. LECKE elején ismerteti a következőket:
A Hunok Nagy Hadserege i.sz.u. 300 körül indult Mongóliából.
Eléri a Római Birodalmat, és ez dominó – hatású fejleményekre vezet.
A Második Nagy Hadsereg, amely elhagyja a sztyeppék mélyét, az az Avaroké, amely északabbra halad.
A Szlávokat akik útjukban állnak nyugatra nyomják, és végül nyugaton a Frankok állítják meg őket Cárló Magnó vezetésével i.sz.u. 796-ban.
A harmadik nagy hullám, amely a sztyeppékről indult, az a Magyarok Nagy Hadserege volt. I.sz.u.700 ÷ 800 -as években indultak és elárasztották Európát.
A Germán Törzsek legyőzik őket is i.sz. 955-ben a Lechveldi csatában.
Ezek az infók nyilván fő vonalakban igazak, az ördög mindig a részletekben bújik meg 🙂
Véleményem szerint a hunok sem tűntek el nyomtalanúl, vagy költöztek át egy másik galaxisba… hanem ahogyan az a római légiók nagy részével is történt a birodalom végnapjaiban, egyszerűen szétoszoltak az utolsó állomáshelyükön. Benősültek, beházasodtak és elkeveredtek.
Nálunk is bőven volt hasonló eset (idézet az 1350-ben kiadott Képes Krónikánkból):
“Introitus diversarum nationum (Különféle népek bejövetele)
Mind Geyche király és Szent István király idejében, mind más királyok napjaiban jöttek aztán Magyarországba csehek, lengyelek, görögök, spanyolok, izmaeliták vagyis szaracénok, bessusok, örmények, szászok, thüringiaiak, meisseniek és Renus vidékiek, kumanok, latinok, akik hosszabban tartózkodtak az országban és bár nemzetségüket nem ismerjük, a magyarokkal különböző házassági kapcsolatba kerülvén hasonló nemességet és szállást (birtokot) nyertek. ”
De Britanniában is sok irásos bizonyíték van ugyanerre.
Plusz egy szójátékot is belecsempésztem a versikébe, mivel kicsit régies „népi” magyarsággal a ‘hun’ szó a ‘hol’ szóval analóg jelentéssel bír, tehát a ‘hun vannak a hunok’ így azonos azzal a kérdéssel, hogy ‘hol vannak a hunok’…
De a lényeg persze nem ez, hanem a keveredés! Ezer éves távlatokban már mindenki rokona egymásnak!! A közvetlen elődök (szülők) száma minden ember esetében egyenlő a kettes alapú mértani sor összegével!
Minden ma élő EGYes ember ÖSSZES felmenőinek száma (testvérek, rokonok nélkül!):
Szülők 2
Nagyszülők 4 (összesen: 6)
Dédszülők 8 (összesen: 14)
Ükszülők 16 (összesen: 30) Látható, hogy kettes alapú mértani haladvány összegéről van szó, aminek összege 100 év alatt már 30 fő!
…..
Ezer év alatt ilyen alapon az ősök száma több mint 2000mrd! (Nyilván képtelenség “fajtiszta családfát” találni ilyen időtávban!) Vagyis: ki nem rokona egy “magyarnak” (és nem magyarnak) ezek után?!?
Aki nem hiszi – járjon utána!
„De a lényeg persze nem ez, hanem a keveredés! Ezer éves távlatokban már mindenki rokona egymásnak!! A közvetlen elődök (szülők) száma minden ember esetében egyenlő a kettes alapú mértani sor összegével!”
Kétségbe vonom azonban a verset és főleg annak az első sorait:
Hunor ’s Magor testvér együtt vadászgatott,
országot kerestek, …
A Hunok Nagy Hadserege i.sz.u. 300 körül indult Mongóliából.
A harmadik nagy hullám, amely a sztyeppékről indult, az a Magyarok Nagy Hadserege volt. I.sz.u.700 ÷ 800 -as években indultak és elárasztották Európát.
Hogyan vadászhattak együtt amikor 4-5 évszázados idő választja el őket.
Hunor ’s Magor testvér?
Vagy a Stokholmi szindróma eredménye úgy ahogy a mostani Bulgária őstörténetével történt?
A Tatárjárás Magyarországon az első, igazán pusztító invázió 1241–42-ben történt, ha Ők nem vonultak volna vissza, biztos vagy abban, hogy nem létezne hasonló vers amely dicsőítené a közös egybefogást, a közös indulást?
Kedves Varga István
Teljesen egyetértek az alábbiakban irtakkal:
Sokkal régebbi történet ez a Hunor-Magor sztori, jóval Róma előttről, még a Biblikus időkből ered ez a regénk, hogy a „Meotisz mocsaraiból” (bizonytalan múltból) két testvérként indultak elődeink! https://www.magyarulbabelben.net/…/M%C3%A9nrot_Perzsi…
Mondhatjuk azt is, hogy a mi világképünk ezért pontosan a fordítottja a Káin-Ábel testvérharcnak! 🙂
https://www.magyarulbabelben.net/works/hu/K%C3%A9zai_Simon-1225/M%C3%A9nrot_Perzsi%C3%A1ba%2C_fiai%3A_Hunor_%C3%A9s_Magor_Me%C3%B3tiszba_k%C3%B6lt%C3%B6znek%3B_a_g%C3%ADmszarvas_reg%C3%A9je