avagy miért lett Dina, az “Ítélet Lánya”?
(Biblikus tanulmány emancipált emberpároknak – a jövő kizárólagos képviselőinek)
“A felnövekvő ember örökölt joga párkapcsolat létesítése –
az emberek közösségének pedig az erőszak alkalmazása.
A közjó mindig csak attól függ, hogyan élünk ezzel a kettővel.”
Van egy egészen különös történet a Bibliában, egy komplett krimi (Teremtés 34. fejezete), ami máig elgondolkodtató kérdéseket vet fel.
“És kiment Dina, Léa leánya, akit szült Jákóbnak, hogy megnézze az ország leányait.” (1Móz.34,1)
Ezekkel a szavakkal indulnak az események. Látszólag Dina kíváncsisága volt a későbbi tragédia előidéző oka, de lehet hogy még valami más is van a háttérben?!
Béke, bőség és szinte édeni nyugalom van – Jákob hosszú évek után éppen kibékült Ézsauval (bár csak ma is itt tartanánk), amikor ez a fiatal lány elindítja a drámai történések láncolatát. Dejà vu érzetünk lehet, ha az Édenkertből való kiűzetésre gondolunk… Csak most nem Évának hívják az illető kezdeményező hölgyet, hanem Dinának. Éva esetében az egész emberiség bánhatja hogy ősanyánk “kiváncsi” volt, Dina esetében egy egész nép… De menjünk sorjában.
Már az indulásnál tudhatjuk, hogy sorsszerű eseményeknek nézünk elébe: a főszereplő háromszoros megnevezése ugyanis erre figyelmeztet. Dinaönként elhagyta a családi környezetet. Ábrahám esetében a hangsúly az Ő_való háromszoros felszólításán volt (Gen.12,1), ezzel mintegy kiemelve, hogy esetében nem a saját személye a döntő, hanem a felszólítás a távozásra.
„Dina, Lea leánya, akit szült Jákóbnak” elindult felszólítás nélkül is[1].
Nézzük sorban a „három cselekvő alanyt”:
Dina דִינָה
Feltűnő, hogy már a neve is “beszélő név” (Nomen est omen!), jelentése ítélet, (דִין am. bíró(ság) gyökből) pl. a jeruzsálemi targumban “a nagy ítélet napján” kifejezés helyén ezt olvashatjuk: רַבָּא דִינָה בְּיוֹם (bejom dina rábá)[2]
Vajon miért kapta ezt a nevet? Soha, sehol, senkit nem neveztek így a Bibliában rajta kívül. Milyen “családi” ítélet lebegett ezáltal már születésétől fogva a feje felett? Mindenesetre azt már kezdő Tóra-olvasóknak is illik tudni, hogy „legyetek óvatosak az ítéletben”
בַּדִין מְתוּנִים הֳווּ (hávu mitunim bádin) (אַבוֹת פִּרקֵי) atyák szakaszainak legelső jótanácsa!
Nézzük tehát óvatosan születésének előzményeit: apja, Jákób nem tartotta be a 3Móz.18,18–ban leírt micvát: “Nőt a nővére mellé el ne végy, hogy vetélkedést gerjessz, fölfedvén mezítelenségét mellette az ő életében.” Mentségére szolgáljon, hogy apósa és Lea közösen “viccelte” meg (vagy Ráhel is benne volt?!?). Ez utóbbit nem tudhatjuk, de az bizonyos, hogy Jákób súlyos helyzetbe került: választhatott a szerelem és egy törvényi előírás között – és ő a szerelmet választotta.
…Lea lánya…
Nézzük mik történtek Leával, mielőtt egyetlen lánya megszületett:
“Jákób este hazajött a mezőről, Léa elébe ment és szólt: Hozzám jöjj be, mert bérbe vettelek fiam mandragóráiért. És vele hált azon éjjel. És Isten hallgatott Léára, viselős lett és szült Jákóbnak egy ötödik fiút. És szólt Léa: Isten megadta jutalmamat, hogy odaadtam szolgálómat férjemnek. És elnevezte Jisszákárnak. És Léa újra viselős lett és szült egy hatodik fiút Jákóbnak, szólt Léa: Megajándékozott engem Isten jó ajándékkal. Most már nálam fog lakni a férjem, mert hat fiút szültem neki. És elnevezte Zebulonnak. Azután pedig szült egy leányt és elnevezte Dinának.” (1Móz.30,16-21)
Dina azután született tehát, miután Lea mindent elkövetett (elébe ment a férjének!), hogy további fiúkat szüljön. Azt akarta, hogy Jákób csak vele töltse az éjszakát – ehhez még afrodiziákumot is igénybe vett. Elég határozott nő benyomását kelti. Sikerült is neki még két fiút szülnie (Jisszákárt és Zebulont), de azután beütött a baj: egy nem várt leány született…
Érdekes kérdést vet fel, hogy az “anyák vétkeit”, vagy ha úgy tetszik: rámenősségét, vajon hány generáción át öröklik az utódok? Erre való utalást nem találunk (ellentétben az atyák cselekedeteivel kapcsolatban).
Azt viszont tudjuk, hogy Lea öntudatos, (mai szóval azt mondanák: emancipált) nő volt, és lányát maga nevezte el Dinának, vagyis az “Ítélet” lányának. Rasi szerint róla szól a mondás: „amilyen az anya, olyan a lánya”, כְּאִמָּהּ כְּבִתָּהּ [3] A magyar népi bölcsesség szerint: “nézd meg az anyját – vedd el a lányát”
…Akit szült Jákóbnak,
Jelen tanulmány nem kíván a kabala mélységeibe leszállni, de Jákób – azaz Izrael – családjának létszáma (ahol 12 fiú és egy lány, a legkisebb született) kapcsán említést érdemel, hogy eredetileg a Babiloni csillagászat pontosan ismerte a nap útját az ekliptikán és ennek megfelelően azt is, hogy a nap nem 12, hanem 13 csillagképen halad át útja során. A 13-dik, a kígyótartó azonban valamiért kimaradt a publikációkból, máig vita tárgya, hogy miért. Sokan a 12*30-fokos felosztás egyszerűségével magyarázzák (ami ma is az időzónák alapja). Az viszont bizonyos, hogy a legkisebb csillagkép, a rák (cancer, ami csak 8 fokot foglal el az állatövben) a női (anyai) minőséget szimbolizálja, a Kos(Mars) és Bak(Szaturnusz) kvadrát jegyek pedig tökéletesen ráillenek Simon és Lévi karakterére. Ősanyánk “kíváncsisága” miatt kellett távoznunk annó az Édenből (kígyóstól és Ádámostól együtt!) – és lehetséges, hogy a zodiákus csillagképeiből is emiatt. Azóta gyilkolja egymást a férfinem. Máig kérdéses, hogyan találunk együtt a helyes útra vissza?!
…hogy megnézze az ország leányait.
Ez a terve már nem teljesült Dinának, ha ugyan valóban ezért „ment ki”, és semmi más szándéka nem volt, amikor feltünés nélkül távozott otthonról. Ezt az indokot is nyilván csak utólag mondhatta, hiszen úgy távozott, hogy előtte nem szólt, sőt távozása gyanúsan észrevétlen is maradt a többiek előtt. Ez a két momentum azt erősíti, hogy nem is akarta, hogy a családtagok tudjanak róla és beleszóljanak döntésébe.
“És meglátta őt Sekhem, a hivvita, Hamór fia, az ország fejedelme, vette őt, hált vele és meggyalázta.” (1Móz.34,2)
Négyszeres(!) minőségben találkozik Sekhem az “Ítélet lányával”, és azonnal kész az ítélet is. Innentől kezdve többször hivatkozok Ursula Rudnick (továbbiakban U.R.) cikkére[4], aki szerint több mutat a konszenzussal történ szexuális aktusra, mint erőszakra. Ursula Rudnick górcső alá veszi azt a négy igét, ami leírja a történéseket:
· Először is “meglátta őt(אֳתָה וַיַרְא) Sekhem, a hivvita, Hamór fia, az ország fejedelme”. Erről azonnal beugrik a magyar szólás-mondás: meglátni és megszeretni csak egy pillanat műve. Bizonyos, hogy ezzel még nem történt erőszak.
· Másodszor a “vette őt” (אֳתָה וַיִקַח), egy szokásos meghatározás arra, amikor egy férfi házasságot kezdeményez. (ma is azt mondjuk: elvette!) Például ugyanez az ige áll Izsák esetében “És Izsák bevezette Rebekát anyja, Sára sátrába; elvette Rebekát, feleségévé lett és megszerette őt” (1Móz.24,67) A Bibliában ez a kifejezés ugyan nem a felek egyenrangúságát definiálja – de nem tartalmaz erőszakot sem.
· Harmadszor a “hált vele” (וַיִשְׁכַּב) (az “elhálás”) kifejezés szintén szokásos a házassági aktus esetében (sőt sok helyen csak az ilyen házasságkötést tekintették érvényesnek). El nem jegyzett lány esetére pedig ezt találjuk:
”Ha valaki talál egy hajadon leányt, aki nincs eljegyezve, és megragadja és vele hál és rajta érik őket; akkor adjon a férfi, aki vele hált, a leány atyjának ötven ezüst sékelt, és legyen felesége, azért mert meggyalázta; nem bocsáthatja el egész életén át.” Ennyi a Tórában az ítélet. (5Móz.22,28-29)
· Csak az utolsó ige (וַיְעַנֶהָ) utalhat erőszakra, megalázásra, vagy fájdalom okozásra.
Magának ennek a szónak a jelentése azonban nem teljesen egyértelmű a héberben: Vaye’aneha ti. olyan fájdalmat is jelenthet Dina számára, ami a szüzesség elvesztésekor lép fel. Az ona (időszak) szó ebből az igéből származik, sőt ez a szokásos rabbinikus kifejezése annak a jognak, hogy a nők[!] legálisan élhetnek szexuális kapcsolatban. Más értelmezése ennek az igének, a ma’ane (válasz), azt sugallja, hogy a két fiatal beszédbe elegyedett, és Sekhem válaszolt Dinának.
Ez a legkevésbé valószínű, de azért érdekesnek találom, mivelhogy biztosan voltak konfliktusok Dina családjában a szülők említett “vétkei” miatt. (U.R.)
Nézzük a történéseket tovább:
Pechünkre nem találjuk a szövegekben Dina elbeszélését az esetről, hogy mi történt közte és Sekhem között, de maga a leírt Bibliai történet nem egyértelműen szól erőszakról. Hasonlítsuk össze egy másik történettel, amelyikben kifejezett erőszak történik: Amnon, Dávid fia, becsalta féltestvérét Támárt a szobájába amikor az egyedül volt! Ezt olvassuk: “azonban nem akart szavára hallgatni, hanem erősebb levén nála, erőt vett rajta, és vele feküvék.” (2Sám.13,14) Egyértelmű, hogy ebben az esetben Amnon erővel vette rá Támárt az aktusra. Számunkra világos, hogy teljesen más a két történet leírása, és a következő vers megvilágítja Sekhem érzéseit: “És az ő lelke ragaszkodott Dinához, Jákób leányához, akit megszeretett, és nyájasan szólt a leányhoz.” (1Móz.34,3) A tömör leírás háromszorosan(!) kiemeli Sekhem szerelmes érzéseit Izrael lányához, ami összhangban van három cselekedetével! (lásd fentebb). Talán nem is először találkoztak!?
Ha nem kerülnek elő kapcsolódó apokrif iratok, talán már soha nem tudjuk meg, hogy erőszak történt-e. Az olvasható, hogy a fiatal herceg nem csak ezt a születésétől fogva különleges lányt szerette meg, hanem mint Jákób lányát is. Apósjelöltként nézett Jákóbra, amikor megkérte a kezét. Tudta ugyanakkor, hogy emiatt a végzet lebeg a feje felett – de ő mégis a szerelmet választotta[5].
„És szólt Sekhem a leány atyjához és fivéreihez. Hadd találjak kegyességet szemetekben, és amit mondtok nekem, megadom.” (1Móz.34,12)
Kegyüket kérte, ugyanazokkal a szavakkal, amivel Jákób szólt Ézsauhoz amikor találkoztak: “Találjak csak kegyet uram szeme előtt!” (1Móz.33,15)
De Sekhem népe Dina testvéreinél – Simonnál és Lévinél – nem talált kegyelmet. Ám ne feledjük! Ugyanez a két testvér akarta Józsefet is később megölni (nem rajtuk múlott, hogy ott ez nem sikerült). Lobbanékony, erőszakos természetük okolható tehát elsődlegesen, és nem az idegenekkel szembeni ellenérzés – amire sokan gondolhatnának.
A tény tény marad, ezután megtörténik a történelem első “tömeggyilkossága”. A véres leszámolás után Jákób feddő szavaira a két testvér csak holmi társadalmi elvárásokra[6] hivatkozik: „Szabad-e nekik úgy bánni húgunkkal, mint egy paráznával?” (1Móz.34,31)
Ha meggondoljuk, ezzel a visszaszólással megingott az atyai tekintély is, ami a törzsi társadalom alapja! Milyen feszültség lehetett apa és fiai között, hogy idáig elmerészkedtek? Lehetséges, hogy ebben közrejátszott az, hogy Jákób jobban szerette Józsefet, mint a többi fiait?! (1Móz.49,10) A többiek frusztráltsága könnyen lehet düh és erőszak forrása – de ez egy másik történet… vagy nem? Egyetlen történetet írnánk évezredek óta?
Dina történetének itt látszólag vége van, további részletek nem ismertek. De hogy még sincs vége, azt Jákób halálos ágyán elmondott szavai mutatják:
„Simeon és Lévi testvérek, erőszak eszközei az ő fegyvereik… Átkozott legyen haragjuk, mert erős és fellobbanásuk, mert kegyetlen volt”. [7] (1Móz.49,5-7)
Lényegében ezzel az átokkal búcsúzik tőlük! Ez a cherem a mai napig érvényes, ezzel Jákób az utódokra hagyta az átok feloldását! Ne féljünk tehát újragondolni a történteket! Férfi és nő kapcsolatában csak mindkét nem együttesen oldhatja fel ezt a kötést, külön-külön egyik “fél” sem. Ahogy a mondás is járja: “kettőn áll a vásár”! Már éppen ideje a közös gondolkodásnak. Mert az ember férfinak és nőnek lett teremtve – nem férfinak vagy nőnek[8]. (1Móz.1,27 és 1Móz.5,2)
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.
(József Attila: A Dunánál)
“A nő a kígyóval”
(Bp. Gutenberg tér – ifj. Vastagh György bronzdomborműve 1909-ből)
Ádám, hol vagy??
[1] Az természetesen külön tanulmányt érdemelne, honnan lehet tudni, hogy mikor szól valakihez az „égi hang”, és mikor valami más?
[2] Huber Lipót: Biblikus tanulmány (1930) 42.o.
[3] Rási kommentár , ill. Jechezkél 16:44
[4] Lásd Ursula Rudnick gondolatébresztő könyvismertetője Anita Diamant: The Red Tent (Picador: 1997) könyvéről, “Restoring the Voice of Silenced” – címmel.
[5] Olvashatjuk ezt a történetet Rómeó és Júlia előfutáraként, egy tragikus és lehetetlen szerelmi történetként? Ma ez sok ember értelmezése (főleg nőké), míg az értelmezők korábbi nemzedékei elkerülik a választ. Egyszerűbb volt a hagyományban Dinát passzív nőnek láttatni, aki megbűnhődött a vétkéért, semmint öntudatos fiatal nőnek, aki maga választja a szerelmesét egy másik népből. (U.R.)
[6] A korábbi változatban (V1.0) részleteztem a társadalmi elvárások tragikumát – erre most nem térek ki. (http://amichay.hu/vejislach)
[7] Van a haragnak, a bősz indulatnak, a dühöngésnek olyan változata is, amit szent dühnek, szent felháborodásnak lehetne nevezni, szenten értve egy szellemi, isteni erő általi motivációt. Ezt nevezik paroxizmusnak – de itt ennek épp az ellenkezőjéről van szó! Pontosan ezért nem felejti, nem felejtheti el Jákób sem.
[8] A Ember – Férfi – Nő hármas viszonyára Karinthy zseniálisan mutat rá: Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába. http://hu.wikiquote.org/wiki/Karinthy_Frigyes
———————————————————–
P.S.: Ugyanebben a témában többek között Jean-Daniel Macchi genfi egyetemi tanár is kifejtette nézeteit.
(http://archive-ouverte.unige.ch/downloader/vital/pdf/tmp/ap1t9m5f0jnenfver3mbpv9bt3/out.pdf)
Utóirat:
A sekhemi tragédia nekünk szóló üzenete (1Móz.49,5-7) az lehet, hogy az emberi társadalom problémáit vallások közti átjárással (kitérés/betérés) NEM LEHET megoldani. Ezen a szinten az “átkot” inkább csak elmélyíteni sikerül! A megoldás nyilván csak “magasabbról” jöhet, mint fajok, családok és eklézsiák! Az, hogy ki a jó ember, vagy ki a rossz ember ugyanis, nem vallás kérdése.(2013-11-15)