Minden rosszban van valami jó is…
Régebben többször feldühödtem olyankor, amikor egy-egy balul sikerült történés kapcsán azzal próbált vigasztalni valaki: “minden rosszban van valami jó is – csak még nem tudjuk, hogy mi az”!
Nos ez jutott most eszembe a válságok világa – világok válsága korában. Aki nem vette volna még észre. Abban a csapdahelyzetben ugyanis, amibe most került a civilizált emberiség, úgy tűnik az lesz a jó, hogy amikor végképp szétmállnak a régi és fenntarthatatlan társadalmi szokásokon alapuló struktúrák, akkor egy füst alatt megszabadulhatunk majd – egy rakás régóta cipelt tabutól is. Csak a valódi értékeinket tudjuk ilyenkor magunkkal vinni (mint Noé a bárkájában). A régészek ezért örülnek a történelmi válságoknak, mert sok arany kerül ilyenkor – vissza – a föld alá…
Az utóbbi kétezer év történelmében az volt az örök jellemző, hogy változhatott uraság, fejedelemség, királyság, monarchia, köztársaság – vagy akár országhatárok is -, de a vallási dogmák túléltek mindent. (Persze tettek is róla…) Mindig volt “szűz” terület, ahol tovább terjedhettek – Amerikától Afrikáig. De most ki lehet rakni a “MEGTELT” táblát; a vallási imperializmusnak is lőttek, nem csak a politikai-gazdasági terjeszkedés koppant a valóság határainál. Modern korunkban – a technika fejlődésének hála – egy falu lett a Föld! Ilyen még nem volt. Jól látszik ez a folyamat Kínában, ahol a Vatikán már nem tud teret nyerni: köszönik szépen, de nekik is megvan a maguk püspöke. Jó kérdés, hogy melyik apostolra vezetik vissza a kínaiak a beavatásukat? Tán csak nem Marco Polora? Róla nagy valószínűséggel kiderült azóta, hogy soha nem is járt Kínában… Akkor vajon kire? Lehet, hogy megtalálták magának Jézus Krisztusnak a családfáját?! Lesznek itt még meglepetések.
De az is nyilván tarthatatlan már, hogy a másik terjeszkedő világvallás egyenesen az iszlám földjére (dar el iszlam) és meghódítandó területre (dar el harb) osztja a világot…
Gond van tehát a “missziókkal”: lehet ugyan még egy-két országot szétbombázni, de ezzel is csak maga alatt vágja a fát a “civilizáció”. Csak gyorsítja a folyamatot. (Asimovot idézve: „Az erőszak a gyöngék végső menedéke!”) A vége…, nos a végéről egy régi zsidó vicc jut az eszembe:
Kóhn és Grűn régen találkoztak – van már tíz éve is. Kóhn szép öltönyben sétálgat, kicsattan az egészségtől, aranyóra – minden ami kell -, Grűn sovány, sápadt, gyűrötten rohan…
– Mi van veled drága komám? – kérdi Kóhn. Állj meg egy percre! Beteg vagy?
– Á fenét, csak négy gyerek – tudod – feleség, anyós miegymás, most is rohanok. Látom te jól vagy!
– Én? Naná, ragyogóan! Asszony is, pénz is annyi mint a pelyva. De te látom elfelejtetted, hogy mit is tanított az öreg rabbink annak idején!?
– Miről beszélsz? Áll meg Grűn a loholásban.
– Nem jegyezted meg, mi? Hát arról, hogy mindig mondogatta: “jobb csendes társnak lenni sok-sok jól menő üzletben – mint tulajdonosnak lenni egyetlen nyavalyás fővállalkozásban!”
Ja, és el ne feledkezzünk Róma és Jeruzsálem két-ezer éves (v)iszonyáról sem! Az se semmi.
A próféták hamisan prófétálnak, és a papok tetszésök szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekesznek majd utoljára?!? (Jer. 5,31)
Most kényszerítlek, válaszolj,
mióta tart e hajsza?
Megalvadt szememben az éj.
Ki kezdte, és akarta?…
(Pilinszky János, Trapéz és korlát – 1943)
P.S.:
Az iszlám világ mai állapotáról kiváló tanulmány Gazdag István: Az ummán már csak Allah segíthet? írása: http://www.demokrata.hu/cikk/antidogma-az-umman-mar-csak-allah-segithet