Már rég döglött lovon ülünk, csak a közgazdászok még számolnak…

„Olyan világban élünk, amelyben a média, a nagyvállalatok, a kormányok, a vallási és politikai csoportok hamis valóságokat állítanak elő…, amelyeket kifinomult technológiákat használó, okos emberek gyártanak” (Philip K. Dick)
Mi pedig eközben megteremthetjük – végre – saját világunkat!

Csörgő Zoltán

Tíz ok, amiért örülhetünk a világválságnak

Sokszor gondolhatjuk az életünk során, hogy most valami rossz történik velünk. Rossz, amire nem számítottunk, sőt azt is gondolhatjuk, hogy nem érdemeljük meg. Egy idő után azonban figyelmesen végigtekintve életünk eseményeit, láthatjuk, hogy az események törvényszerű láncolata vezetett máig, s a szenvedések, nehézségek, amiken átmegyünk, felismertették velünk a tanítást, hogy a szenvedés csiszolt minket. De nem a pozitív gondolkodás hatalmáról lesz szó ebben a cikkben. Nem az életigenlés létállapotáról, nem arról, hogy legyünk tudatában, minden úgy jó, ahogy van. Nem arról, hogy problémákat a szőnyeg alá seperjük, struccpolitikát folytassunk. Hanem arról (ideje a három nem után igent is írni), hogy a látszat mögött igenis felismerjük a valóságot.

Így van ez a válsággal is, amivel most szembesül, ki jobban, ki kevésbé, de szinte elkerülhetetlenül a világ majdnem bármely részén élő ember. A válságirodalom persze lassan könyvespolcokat töltene meg, s nem az utóbbi évekből, hanem már száz év előttről. Nem csak a Nyugat alkonyáról (Spengler) van most szó, vagy a modern világ válságáról (Guenon), nem az emberiség megmenthetetlenségéről (Hamvas), a történelem végéről (Fukuyama), még ha nála ez inkább – elhamarkodottan – a demokrácia világgyőzelméről is szólt), a civilizációk összecsapásáról és a világrend átalakulásáról (Huntington). A válság mindig is jelen van, ahogy Hamvas is megírta anno, hiszen a világ nincs válságosabb állapotban, mint volt bármikor. Inkább azt érdemes röviden összegezni, hogy miként fordíthatjuk át a helyzet megítélésének köznapi, bevett útját úgy, hogy megpillanthassuk az esélyeket akár világi szinten, akár saját benső szellemi lehetőségeinket tekintve.

Nyilván lehetne még további pontokat is felsorolni, a sort folytatni, az alábbiakban néhány olyan meglátást gyűjtöttünk össze, amelyek által úgy tekinthetünk a most zajló és talán több-kevesebb valószínűséggel bekövetkező, megjósolhatóan előttünk álló folyamatokra, mint amelyek a látszat mögé hatolva igenis szerencsés fordulatot hordoznak úgy az emberiség, mint akár – s azon belül – a magunk számára.

1. Tanúi lehetünk annak, hogy mutatja meg a világ némely arculata a maga hazug természetét. Évszázadok alatt, de szűk értelemben az utóbbi húsz évben, mióta a globalizáció folyamata felgyorsult, épült ki a gazdasági világrend olyanná, hogy az igazságtalansága, fenntarthatatlansága, gazdasági modellje már nyilvánvalóvá lett, s most (a bankok hitelezési gyakorlata, a profithajszoló gazdálkodás, a fedezet nélküli pénzkibocsátás miatt) kidurrant a pénzügyi piaci buborék, a globális pénzügyi rendszer lényegében összeomlott és csak mesterségesen tartják életben. Az igazság napvilágot látott, s bár még tömködik a lyukakat, de tudható: ez nem megy így tovább.

Így nyilatkozott erről Soros György is, s ő csak tudja. Sőt szerinte lehet, hogy „ez a válság a végső”. A Világbank vezető közgazdásza, Justin Yifu Lin talán túlzottan optimistának tekinthető tehát, aki szerint a recesszió akár már jövőre véget érhet, ha a fejlett országok kormányai megfelelő válaszokat adnak a globális válság előidézte problémákra. Ezek között említette egyebek közt a gazdaságélénkítő programokat, az infrastrukturális beruházásokat, valamint a fejlődő országok számára nyújtandó támogatást az elmaradott területek – például a szállítás és közlekedés – fejlesztéséhez. De tudható: ez csak a korábbi, sehová sem vezető tendenciák folytatása lenne.

Nemrég kaptam egy levelet egy indián közmondással: „Ha észreveszed, hogy döglött lovon ülsz, akkor szállj le róla!”. A menedzserek azonban gyakran kigondolnak más stratégiákat is:

  • Beszerez egy erősebb ostort.
  • Lecseréli a lovast.
  • Azt mondja: „mindig is így lovagoltunk”.
  • Felkeres helyeket, hogy lássa, hogy lovagolnak máshol döglött lovakon.
  • Kitágítja a minőségi standardokat a döglött lovak meglovagolására.
  • Szervez egy tréninget, hogy jobban tudjanak lovagolni.
  • Összehasonlítja a különböző módon meghalt lovakat.
  • Megváltoztatja a kritériumokat, amely szerint a ló halott.
  • Külső embereket vesz fel, hogy ők lovagoljanak a döglött lovon.
  • Megállapítja, hogy „nem lehet egy ló annyira döglött, hogy ne lehetne azt megülni”.
  • Pótlólagos eszközöket szabadít fel, hogy a ló teljesítményét növelje.
  • Készít egy tanulmányt arról, hogy léteznek-e olcsóbb tanácsadók, akik megállapítják, hogy a ló tényleg döglött-e.
  • Megállapítja, hogy az ő lova „jobban, olcsóbban és gyorsabban” döglött.
  • Átdolgozza a teljesítményszempontokat a döglött lovak számára.

Most tartunk itt. Már rég döglött lovon ülünk, a közgazdászok még számolnak, terveznek.

2. Nagy idők tanúi lehetünk. A jelenlegi válság a feudalizmus összeomlásához hasonlítható. Véget ér egy világtörténelmi korszak, a pénz-piac központú kapitalizmus. Nem volt kiút ebből az infokommunikációs technika által felcsillantott információs -, majd tudásalapú társadalom – a piac, ezt a víziót is maga alá gyűrte. Egyes kutatók szerint most egy olyan, meglehetősen ritka időszakban élünk, amelyben a válság és a hatalmasok tehetetlensége mindannyiunk számára lehetőséget nyújt a jövő befolyásolására egyéni tetteinkkel. De mivel ez a jövő megszámlálhatatlan akcióból adódik össze, lehetetlen megjósolni, végül milyen modell diadalmaskodik. Tíz, húsz vagy negyven év múlva kialakulhat az új rendszer, amely lehet a kapitalizmus még erőszakosabb kizsákmányoló formája, de lehet egy egyenlősítőbb, újraelosztó változata is. Vagy valami egészen más.

3. Megszűnik a lehetősége annak, hogy egy globális, minden ember – bármely adott pillanatban – tartózkodását és tevékenységét figyelő Big Brother figyelőhálózat kiépüljön, benne a térfigyelő kameráktól az interneten letöltött, elküldött adatokból való következtetéseken és a mobiltelefonos helyzetkövető lehetőségeken át az azonosító kártyát helyettesítendő a bőr alá ültetett mikrochipig. (Philip K. Dick egy esszéjében a hetvenes évek végén így ír: „Olyan világban élünk, amelyben a média, a nagyvállalatok, a kormányok, a vallási és politikai csoportok hamis valóságokat állítanak elő… Folyamatosan pszeudovalóság-bombák érnek minket, amelyeket kifinomult technológiákat használó, okos emberek gyártanak. Elképesztő hatalom: egész univerzumokat, tudati világokat hozni létre…”)

4. Ebben a helyzetben megerősödik a közösségi összefogás szerepe, a helyi együttműködésen és a bizalmon alapuló társadalomnak kell felváltania az eddigieket. Megerősödik a lokális erőforrásokra építés, fontossá válnak a kisközösségek, egy-egy falu térségének békében együtt egymásért is dolgozó csoportjai.

5. Megszűnik a nyereségvágy, a haszontermelés által gerjesztett lélekölő, taposómalomszerű munkavégzés, több szabadidő köszönthet ránk, amelyet benső és közösségi világunkat építve, szépítve, gazdagítva több értelemmel tölthetünk meg.

 6. Amikor a helyi értékek erősödnek meg, számíthatunk arra is, hogy mind többen fordulnak a hagyományok, a múlt értékei felé. Ez nem csak arra értendő, hogy a sok szempontból kisiklott szemléletű modern akadémikus orvoslás helyébe a holisztikus, az egész embert figyelembe vevő hagyományos gyógyászat léphet, hanem az is, hogy még épp időben megmenthető lesz a múltból mindaz a tudás és a hozzá kapcsolódó gyakorlatok, amelyek még arra emlékeztethetnek minket, hogy a létünknek magasabb céljai és lehetőségei is léteznek.

7. Vak, aki nem látja, hogy már nem sokáig evickélhetnénk el a nyersanyagok habzsoló kihasználása miatt ezzel az életmóddal, különös tekintettel a kőolaj kiaknázására. Ha nem köszönt ránk ez a válság, akkor eljött volna a Mad Max világ, a jelenlegi civilizációnk energiaalapját jelentő benzin maradék cseppjeiért való háborúskodások kora. A háborúk annyira költségesek, hogy talán ezeknek is leáldoz, talán még a vízért vívott háborúkat is el lehet majd kerülni a jövőben, ha egészségesebbé válik a földi élettér.

8. A klímaválság is azonnal megoldódhat. Ha csökken a fogyasztás, visszaesik a termelés, a rengeteg, csak részben a javunkat szolgáló iparcikk előállítása, s főleg ezeknek távolsági kereskedelme, akkor csökken a légkört szennyező anyagok kibocsátása, Gaia újra egészségessé válhat, befoltozódhat az ózonlyuk, csökken a felmelegedés. Ha nem történt volna meg a mostani válság (avagy ha óriási erőfeszítéssel, az eddigi folyamatok kicsit átfazonírozásával mégis folytatódna), visszafordíthatatlanná válna az a folyamat, amely végül a földi bioszféra élhetetlenné válásához vezetne.

9. Ha megszűnik a nagy távolságok könnyű áthidalhatósága, talán meg lehet menekülni azoktól a világméretű járványoktól, amelyek küszöbön állnak a baktériumok átalakulása, éppen a sok antibiotikum révén ellenállóvá válása és kereszteződése (madárinfluenza), illetve a Föld kevésbé lakott helyein lappangó betegséget okozó vírustörzsek (ebola) elterjedése miatt.

10. A szép új világ anti-utópikus víziója helyett tehát emberibb világban élhetünk majd. Igaz, nem lesz internet, vagy csak néha, hetente egyszer, amikor áram is lesz egy órára, de lesznek élő, szemtől szemben zajló beszélgetések. Kevesebbet utazunk, de közel kerülhetünk azokhoz, akik a környezetünkben élnek. Nem jutunk el a Machu Pichuhoz, Honoluluba, de eljuthatunk saját benső békénkhez. Nem mutathatjuk meg gyerekeinknek a tengert, de sokat mesélhetünk nekik és tanúsíthatjuk, hogy lehet szerényen, egyszerűen is boldogan, kiegyensúlyozottan élni.

A válság attól pozitív lehetőség, hogy sok mindent újrakezdhetünk. Ha nem csak el tudjuk viselni a változásokat, hanem erőt is merítünk belőlük, életkedvet nyerhetünk az újjászületéshez. A válságtudat negatív formában köti le erőnket. Ha úgy tekintünk azonban rá, mint lehetőségre, hogy újragondoljuk értékeinket, újjáteremtsük világunkat, megszabaduljunk a megkötő, torz, a tévúton haladó társadalom által ránk erőltetett szabályoktól, látásmódtól, akkor új értékrendet, új világot teremthetünk magunk köré. Tudhatjuk: hatalmas erőfeszítés kell ahhoz is, hogy halvány visszfénye megjelenjen a normális létezést lehetővé tevő világnak, társadalomnak – nem hogy vissza is térjünk hozzá. De érdemes a most bekövetkező időkben az esélyt látni erre…

FORRÁS: http://www.inco.hu/inco13/kozpont/cikk2h.htm

O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O

Egy bizonyos: csak a hamis képzeletvilág omolhat össze – a valóság soha. Töröljük ki az álmot a szemünkből! Más energiaforrások is létezhetnek – mint amikről eddig álmodtunk.

Szólj hozzá!