(„Választások” előtt vagyunk, ki erre – ki arra…)
A népdalban megénekelt „fellegajtó” az égi és a földi világok közötti átjárást segítő szakrális kapu. Nem mindenki alkalmas arra, hogy kinyissa, de vannak, akik igyekeznek nyitogatni, tanulni a teremtés szerinti életet. Sírással, imával, énekkel és cselekedetekkel.. Van, akinek sikerül, s megtalálja a kulcsot. A szakrális magyar népköltészet egyik legszebb archaikus éneke arról szól hogy a valódi magyar világban még föllelhetők /megkaphatóak/ és körülhatárolhatóak azok a több ezer éve letisztult értékek, minőségek, amik kiállták az idők próbáját, s amelyeket ma is vállalhatunk, és segítségül hívhatunk. Tanuljuk a kulcsot kezelni….
(Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=uuOFc32y3Hk )
Én vagyok az aki nem jó
A fellegajtó nyitogató
Áj ná ná ná ná ná ná ná
Nyitogatom a felleget
Sírok alatta eleget
Áj ná ná ná…
Ifijúságom telik el
Azért a szívem hasad el
Az anyád ragyogós csillagom
Ifjúság gyöngykoszorú
Ki elveszti de szomorú
Áj ná ná ná…
Bolond volnék ha búsulnék
Ha a búnak helyet adnék
Áj ná ná ná…
Én a búnak utat adok
Magam pedig vígan járok
Áj ná ná ná ná ná ná ná
Fényes csillag az udvarom
Mikor megyek azon lakom
Áj ná ná ná ná ná ná ná
Nyitogatom a felleget
Mikor nyílik elmehetek
Áj ná ná ná ná ná ná ná