Egy bolond százat csinál! – tartja a mondás. De a valóság ennél is durvább! Az ember társas lény, ezért minden fals információ akár ezernyi emberhez is eljuthat, mire valakinél kiveri a biztosítékot! De szerencsére egy okos gondolat is ugyanígy terjedhet, nem csak a hülyeség!
Ennek a dinamikája eredményezi azt az ellentmondásos történelmi fejlődést, ami az „értelmes ember”, a Homo Sapiens, évezredes társadalmi folyamatait jellemzi.
Ma már a világhálónak köszönhetően végtelenül felgyorsulva!
Joseph Henrich antropológus szerint, az emberek két fő csoportja működteti a társadalmat amióta egyik elődünk szerszámként használt egy tárgyat, és valamelyik társa ennek tanúja volt! Így születtek meg a „Zsenik” és a „Másolók”.
A zseni nehezen megragadható fogalom, általában a különlegesen kiemelkedő tehetséget értik alatta. Csakhogy már a tehetség is nagyon nehezen definiálható dolog. A legszellemesebb meghatározás:
„Zseni az, aki többet tud, mint amennyit tanult.”
Nos ennek alapján vizsgálva, a Zsenik közűl átlagban minden tizedik „feltalál” valami igazán lenyűgözőt az élete során (mondjuk a horgászbotot). A Másolók nincsenek ilyen képességekkel megáldva, így végül csak minden ezredik tanul meg magától valamit. Vagyis a Zsenik százszor kreatívabbak, mint a Másolók.
De a Zseniknek van egy nagy problémájuk: nem annyira társas lények, mint a Másolók! Általában visszahúzódóak, többnyire magányosak, ezért jellemzően átlagban csak egyetlen barátjuk van. A Másolók viszont társasági lények, a közösségben elvegyülés a lételemük, átlag tíz barátjuk is van!
Az antropológus vizsgálatai szerint mindkét csoport tanul a másiktól is (a bonyolult számításokat most kihagynám), a lényeg hogy így végül 99.9% Másoló is megtanul horgászni úgy, hogy a többi Másoló megtanítja! Látszólag már nincs is szükség Zsenikre!
Egy idő után ezért mindig megjelenik a Másolók ezres-milliós tömege, főleg ha Hollywood és a divatipar „termeli” őket…
Vannak Másolók, akik elég okosak ahhoz, hogy a kihalás szélére került Zsenik ötleteit begyűjtsék és abból profitáljanak.
A régészet bizonyos szempontból oda lyukad ki, hogy a neandervölgyiek kicsit olyanok voltak, mint a Zsenik. Hiába volt az egyes egyedeknek nagyobb agya, kollektíven nem voltak okosak. Lehet, hogy egyénileg a Homo neandertalansis okosabb volt, mint a Homo sapiens, viszont a sapiens nagyobb csoportokban élt, gyakrabban keveredett más csoportok tagjaival, és jobb volt az utánzásban. Lehet hogy nagyobb „memória” volt beépítve a neandervölgyiek „agyába”, de nem rendelkeztek „wifivel”! Mi lassabbak voltunk, de jobban kapcsolódtunk.
A nyelv kifejlődése is a társas készségeink terméke [1]
A nyelv kiváló példa az olyan rendszerekre, amelyeket a Másolók nehezen tudnának maguktól kidolgozni, viszont minden ember meg tud tanulni! Hacsak nem Maugli lesz belőle…
A 70-es években tarolt egy elég lehangoló könyv: Az önző gén (Richard Dawkins). Egyik lelkes híve elhatározta, hogy egy egész vállalatot ennek alapján a kapzsiságra alapozva működtessen. Jeffrewy Skilling egy olyan teljesítmény-értékelési rendszert vezetett be az Enronnál, hogy aki ötös értékelést kapott, az bekerült a vállalat legjobb teljesítményt elérő munkatársai közé, és busás jutalmat kapott. Aki egyest, az lecsúszott azok közé, akiket képletesen „Szibériába” küldtek: egyrészt nyilvánosan megalázták őket, másrészt két hetük volt, hogy új pozíciót találjanak maguknak a vállalaton belül, ha ez nem sikerült akkor elbocsátották őket.
Megvalósult Thomas Hobbs üzleti kultúrája, a munkatársak között gyilkos verseny kezdődött. 2001 végén került be a hírekbe, hogy az Enron hatalmas könyvelési csalásba keveredett, és mire elült a botrány, addigra Skilling már börtönben ült.
Jó tudni, hogy mindezek ellenére az amerikai vállalatok 60%-a még mindig alkalmaz valamilyen hasonló rangsorolási rendszert. Joris Luyendijk újságíró szerint: „ez egy hobbesi világ: mindenki mindenki ellen, jellemzően rosszindulatú, brutális és rövid életű kapcsolatokkal”. A legtöbb cégnél egymás ellen játszák ki a dolgozókat.
A civilizáció során erre az alapra építkezve az „ötlet-gyűjtők” olyan vállalkozást kezdtek működtetni, ami erre a trendre épül. Szabadalmi szervezetekkel, bankárokkal, politikusokkal – és „üzemanyagként” kamatos kamattal.
„Az ipari civilizáció természeténél fogva egy kamatos-kamatra alapozott hosszú kifutású idejű piramisjáték. Léte addig volt biztosított, amíg a természet kirablása és az adósok jövőjének felélése ezt biztosította.”
(William Ophuls)
Ennek járt most le az ideje! A társadalmi válságok akkor kezdődnek, amikor egy folyamat már nem fenntartható, és addig tartanak, amíg új vagyonmegosztást nem sikerül elfogadtatni a társadalommal. Természetesen mindez nagy felfordulással jár. Mint ahogy a Magna Charta, vagy Aranybulla idején is.
De a tudomány jelentős fejlődésen ment keresztül a 70-es évek óta, csak erről minket nem igen akarnak tájékoztatni! Az önző gén további kiadásaiban Richard Dawkins kitörölte az ember eredendő önzőségéről szóló megállapításait, elmélete pedig elveszítette a hitelét a biológusok körében. Nem vitatja senki, hogy a küzdelem és a verseny is szerepet játszik az élet evolúciójában, de az együttműködés sokkal fontosabb!
Lehet vitatkozni teremtésről és evolúcióról végtelenségig, de ami igazán lényeges, hogy nem vagyunk egyedül: itt vagyunk egymásnak.
És vegyük végre tudomásul: egy okos is sokakat tud „megokosítani”!
Éppen idejében vagyunk…
A kép az alábbi oldalról való: https://reneszanszasszony.blogstar.hu/2015/06/23/a-nagy-nem-hall-nem-lat-nem-beszel-projekt/13777/
| (Egyes gondolatok Rutger Bregman: Ember(i)ség c. könyvéből származnak.) |
[1] James Thomas Simon Kirby: Self domestication and evolution of language (Biologiy and Philosophy 2018.03.27)