Az ipari civilizáció végnapjai

Közelednek azok a napok, amikor a ma még nevetgélők képén is lefagy a mosoly, és nem tudják mit cselekedhetnének még utoljára. Ne kívánja senki azokat a napokat, de ettől még bekövetkeznek…

„Az ipari civilizáció természeténél fogva egy kamatos-kamatra alapozott hosszú kifutású idejű piramisjáték. Léte addig volt biztosított, amíg a természet kirablása és az adósok jövőjének felélése ezt biztosította, egészen addig folytatva ezt, amíg már nem marad semmi, amiből élősködhetne, és amikor bedől, hatalmas adósság-hegyeket és pusztulást hagy maga után.

Amíg létezik, addig átmeneti és fiktív többletet termel, amelyet arra használ fel, hogy a kevesek vagyonát és hatalmát gyarapítsa, és arra, hogy kisemmizze és uralja a tömegeket. Az ipari civilizáció ennek a végzetes útnak az apoteózisa és kvintesszenciája. A szerencsés kisebbség fényűzésre és szabadságra tesz szert, de csak a teremtett világ lemészárlásával, megmérgezésével és kizsigerelésével. Így hát egy tönkretett bolygót hagyunk rátok, amely kínkeserves létre kárhoztat benneteket, ha vár még rátok valamilyen élet egyáltalán.”
– (William Ophuls)

Ami miatt mégsem reménytelen az emberiség helyzete, az pedig a korábbi idők tapasztalata. Vagyis, hogy nem először történik ilyen, csak elő kell venni az évezredek óta félredobott tudást és tapasztalatot. A pénzzel való játék is régóta tart, csak a mai technika adta meg azt a lehetőséget, hogy az egész emberiség egyszerre tapasztalhassa meg a végkifejletet.
Figyelmeztetés is bőven volt évezredek óta, csak ezekre kevesen figyeltek a döntéshozók közül. Emiatt lesz „sok első utolsó”…

Akik pedig vigyáztak magukra és nem lettek sárosak, vagy tisztára mosták ‘ruháikat’, azok közül sokan elsők lehetnek az újjáépítésben. Mert eljön annak is az ideje…