“Aki világot álmodik, annak kulcsok is kellenek hozzá.”
(Ismeretlen szerző)
A Holografikus Univerzum modelljét két ember dolgozta ki. Az egyik David Bohm fizikus a londoni egyetemről (aki Einstein pártfogoltja volt), valamint Carl Pribram neurofiziológus a Stanfordról. Tulajdonképpen egymástól függetlenül alkották meg az elméletet.
Pribram a memória tanulmányozása közben talált bizonyítékokat az agy holografikus működésére, Bohm pedig szubatomi fizikai kisérletek közben jött rá. Mindketten hologramra jellemző tulajdonságokat találtak a két egymástól elég távoli területen.
Ha összerakjuk ezt a két dolgot, hogy úgy tűnik mind az agyunk, mindpedig az univerzum szubatomi szintje is holografikusan működik, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a teljes valóság vélhetően valamifajta hologram lehet! Természetesen nem szó szerint, hanem ez egy jó hasonlat, ami alapján egy érthetőbb univerzum-modellt tudunk tanulmányozni. Lézerhologramról beszélek, később kitérek rá, hogy miért ezt a fajtát építették be a modellbe.
Ez a valóság-modell sokkal inkább hasonlít egy holografikus képhez, mint egy szilárd szerkezethez, képlékenyebb és változékonyabb. Ennek a hologramnak van egy különleges tulajdonsága: a filmen tárolt kép szabad szemmel nem látható, a filmet lézerfénnyel átvilágítva lehet előhívni a képet. Ha pl. rózsa van a képen, akkor a filmet átvilágítva a rózsa három dimenziós képe fog megjelenni. De itt kezdődik az érdekesség: ha félbevágják a filmet és azután mindegyiket megvilágítják, akkor mindkettőn megjelenik az egész rózsa képe! További darabolás során is megmarad ez a meghökkentő jelenség! Szóval a Holografikus Univerzum azt jelenti – ahogy William Blake írta – megtalálhatod az Univerzumot egy homokszemben, mivel az Univerzum minden része tartalmazza az egész információját!! Ez egyszerűen elképesztő.
Egy apró lábjegyzet most idekivánkozik, hogy ez nem működik a szabad szemmel is látható hologrammok esetében – csak a lézerhologrammoknál! Ezért pl. a hitelkártyát kettévágva nem lesz egy újabb hitelkártyánk – csak két használhatatlan J.
A lézerfénnyel előállított filmeken szabad szemmel csak un. interferencia-körök halmazát láthatjuk. Vagyis az ilyen filmek két szinten tartalmazzák az információt: az egyik egy háromdimenziós kép, míg a másik egy értelmezhetetlen zagyvaság. Egy hétköznapi hasonlattal élve ugyanez történik TV-nézés során: a képernyőn követhetjük az adást – de a szobában a rádióhullámok kavalkádja is tartalmazza ugyanezt az információt (sőt még sok mást), és nem háborgunk, hogy nem tudjuk “olvasni”. Használunk egy technológiát, ami ezt megoldja.
Ha tehát az Univerzum holografikusan működik, akkor ugyanannak a valóságnak két drasztikusan különböző szintje van! Az egyik mindarról szól amit látunk – tárgyak, felhők, csillagok az égen, a testünk stb. De ez a valóságnak csak az egyik megjelenési formája! A valóság egy mélyebb szintjén azonban minden egybeolvad egy energiatengerben, ami holografikus tulajdonságokkal bír és – ez a lényeg – amelyben minden egyes részlet tartalmazza az egész információját!
Vagyis az a hétköznapi elképzelés, miszerint egymáshoz semmi közünk, nem állja meg a helyét a valóság mélyebb szintjén! A nyugati gondolkodás számára emészteni kell ezt a felfogást, ahol mindenre kitaláltunk egy külön fogalmat – legyen az alma, vagy elektron, vagy bármi – és ezek után felfogni, hogy ugyanarról van szó. Elfelejtjük, hogy a hal sem tud a vízről, amiben úszik. Fel kell fognunk, hogy a valóság leírására használt fogalmi kategóriák, a szavak, csupán a fejünkben létező jelenségek. Ez nem csak egy filozófiai szójáték, de a kvantumfizika világát nézve valós hatása van. Az egyik bizonyíték erre az a felfedezés, amit az elektronok viselkedése támaszt alá a dupla-rés kisérletben. Távolságtól függetlenül tapasztalható, hogy azonnali hatással vannak egymásra! Ez fénynél gyorsabb hatás-terjedést feltételez! Einstein képlete ezzel megbukott – ahol nem létezhet fénynél nagyobb sebesség, mert különben ügyes rádiósok képesek lennének felhívni nagyapjukat, hogy ne vegye el a nagymamát, stb. stb.
Nyilván egyszerűen az a magyarázat, hogy egyenlőre a valóságunknak csak egy durvább szintjét látjuk és fogalmunk sincs a mélyebb valóságunk működéséről! Ha egy futballmeccset csak árnyék-kivetítőn nézhetnénk – egyforma fekete alakok értelmetlen ide-oda rohangálását látnánk! Természetesen ebben az esetben aki egy másik “lelátón” nézné ugyanazt a “meccset”, joggal szállna velünk vitába a ‘végeredményt” illetően.
A holografikus modellben a hipnózis és más pszichikus jelenségek is érthetővé válnak. Ha egy olyan univerzumban élünk, ami holografikus szerveződésű, akkor a fejem minden idegsejtjében, sejtjében sőt atomjában, elektronjában megtalálható az egész univerzum – és mindenki máséban is. És ha hozzá tudunk férni ehhez, akkor az érzékszerveinken túli információkhoz tudunk hozzáférni.
A neurofiziológus Pribram az agy memóriakutatásában jutott ugyanerre a következtetésre: bármely agyterület eltávolítása csak csökkentette a memória képességeit, de nem járt egy konkrét információ elfelejtésével. Ugyanúgy ahogy a hologram-képet darabolva egyre halványabb képet kapunk vissza! Vizuális információk esetében is ugyanezt tapasztalta, sőt megállapította, hogy az agy Fourier-transzformációt használ az információ dekódolásakor – ahogyan egy lézer-hologramot visszaolvasunk. Nekem fiatal koromban, volt egy un. testenkívüli élményem, és bizonyossá vált számomra, hogy eközben gondolkodtam! Bármilyen misztikus is ez, a testem az ágyban volt, amit láttam is az ágyban feküdni! Nem lehetett álom, bizonyítja az, hogy kilebegtem a hálószobából és a magasból a házunk mellett két bokor között egy könyvet vettem észre, Maupassant könyvét. Később a szomszédunkkal beszélgetve elpanaszolta, hogy sehol sem talál egy könyvet és akkor kimentem vele az “utazásom” során látott helyre és meg is találtuk! Mindig erősen tudományos hajlamú voltam, meg akartam érteni a világot a tudomány nyelvén, és ez volt az első alkalom, hogy szembe kellett néznem az ellentmondással, ami a spirituális tapasztalataim és a tudományos meggyőződésem között feszült – miszerint az agy “gondolkodik”. Ekkor valamiféle megvilágosodásként éltem meg, hogy nem az agy gondolkodik. Szóval nem vagyok ténylegesen biztos, hogy csak valamiféle holografikus interferenciahalmazokból áll az agyam – amik a halállal nyilvánvalóan megsemmisülnek. Úgy gondolom, létezhet egyfajta még felfedezetlen, rejtett, megfoghatatlan energia, ami ebben ugyancsak részt vesz.
Bohm modelje tehát nagyon érdekes és fontos számunkra további tapasztalatok szerzése céljából. Szerinte nem elektro-mágneses hullámok alkotják az univerzum hologrammját, hanem a jóval mélyebb szintet képviselő kvantumhullám-potenciálok. Egy előítélet a fizikusok részéről, hogy “részecskéik” között már csak a semmi van! Bohm szerint erre nyilván nincs bizonyíték – vagyis ez akkor egy tipikus előítélet. Akár a mikrószkópikus szinten túl is rengeteg energia-forma létezhet. A kvantumpotenciál az egyik ilyen elméleti mező, amit még nem fedeztek fel, de Bohm úgy gondolja, van bizonyíték a létezésére.
A Heisenberg féle kijelentés – miszerint egy bizonyos szinten túl nem lehet különbséget tenni a tárgy és a megfigyelője között – mai napig tudathasadásos módon épült be a gyakorlatba. Azt mondják, hogy ennek nincs jelentősége a hétköznapi életben – ugyanakkor elismerik, hogy létezik a valóság egy finomabb megfigyelése esetében. Még akkor is ezt mondják, amikor köztudott, hogy a héliumot nem lehet lefagyasztani – minden mást lehet. Vagyis a hélium megcáfolja azt a kijelentést, hogy a mindennapokban nem tapasztalható meg ez a mélyebb valóság! Ugyanis mi mással lehet megmagyarázni, hogy a héliumatomok valamiért mindig úgy rendeződnek el, hogy bármekkora energiát közlünk is velük (pontosabban vonunk el) – nem hajlandók szilárd halmazállapotot felvenni!? A valóságban a Természet ezt valamiért nem engedi meg!? Ehhez valahonnan nyilván mindig be kell nekik “szerezni” valamilyen energiát!
Az agyunk Pribram szerint valahogyan hasonlóan működik, mint a TV-készülék: a kép ugyan az agyunkban képződik – egy holografikus mezőben – , és odakint létezik valami, ami a TV-k által használt rádióhullámokhoz hasonlít. Ezért amit mi külső valóságnak gondolunk, az valójában csak egy kép a „képernyőn”, de odakinn nem “az” létezik. Viszont ezért van, hogy jobban reagálunk a fejünkben lévő “valóság-képre”, mint a tényleges valóságra. Egy pszichológus katonákkal elvégeztetett egy vizsgálatot, mindegyiket 30 km távolságra meneteltette, de volt akinek úgy szervezte, hogy hite szerint csak 15 km-t gyalogolt, másoknak a valódi távot mondta, míg egyeseknek 45 km-t. Persze valójában mindegyik ugyanannyit gyalogolt! A végén fiziológiai vizsgálatok kimutatták, hogy fizikai állapotuk arányban volt a számukra valóságnak feltüntetett adatokkal! Azt vették valóságmodellnek – nem a tényleges távolság dominált – hanem ami a fejükben volt! De az orvostudomány már régóta ismeri és használja is ezt a jelenséget: placebó-hatásként ismerjük. Csak eddig nem tudtak mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a tudat befolyásolhatja a fizikai valóságot. Sőt, tulajdonképpen nincs is különbség az agy és a test között – ahogy két elektron között a végtelenben is van kölcsönhatás – ugyanúgy a test, az agy és az univerzum között is. Inkább úgy mondhatjuk, hogy ez mind egyetlen valóság – csak nekünk vannak rá külön fogalmaink! Csak mi húzunk határokat – ott, ahol az univerzum nem ismer ilyet. Ez alapján a spirituális élmények, vagy a pszicho-kinetikus jelenségek is azonnal érthetővé válnak. A képzelet a valóság része – lehet vele teremteni. (Megj.:A történelem erről szól, hogy ütköztetjük a valóságunkat és a képzeletünket és a visszacsatolás (tapasztalatok) révén egyre finomítjuk a valóságmodellt a fejünkben.)
A holografikus univerzum egy speciális nézőpontot ad a halálközeli és halál utáni jelenségekre, amennyiben a valóság egy mélyebb rétegébe helyezi azokat. Ezért nehéz az újraélesztett embereknek elmondani, hogy mit tapasztaltak meg amikor nem tartózkodtak a testükben, mert nincsenek fogalmaink a valóságnak azon szintjein. Mindenesetre annyi ezekből leszűrhető, hogy “ott” a gondolatnak azonnal megtapasztalható teremtő ereje van! Egyre több dolgot tudunk ebben az új megvilágításban szemlélni. (pl. A Mátrix c. film sem kitaláció ebből a nézőpontból, hanem a valóság mélyebb működésének egyfajta modellje.)
——————————————————————————————
Kommentár:
Nem reform kell tehát örökké – hanem egyszer végre meglátni az örök formát: az emberi ésszel felfogható és örök világrend forrását. Nevezhetjük ezt hologramnak is, bárminek (nem a fogalom neve a lényeg), de ez ugyanaz a Logosz, amiről Herakleitosz már leírta, hogy “az emberek ugyan tudnak róla, sejtik a létezését, de legtöbben úgy tesznek mindennapi tevékenységük során – mintha nem lenne, mintha csak álmodtak volna róla.” Még ma is sokan alszanak.
Mára már azonban a fizika is segít ennek felismerésében!
A tapasztalatok keservesek. A nyelvi, fogalmi szimbólumok különbözősége (amik az agyban különböző kép-zeteket keltenek) a keserves tapasztalatok révén ütköznek ugyanis a valósággal. Ezek történelmi konfliktusokban csúcsosodnak ki. “A történelemben ezért az egyetlen változatlan mozgató, az embernek az emberi természetre és annak rendjére irányuló igazságkeresése.”(*) Az eszmék történetét – ahogyan halad előre az írott hagyomány és a történelem – lassan felváltja a tapasztalatok igazságtartalmának vizsgálata.
A tévedések és a megtévesztések egyaránt lelepleződnek.
“A megújítás azonban nem revolutiot, hanem renovatiot jelent: csak emlékezni – azaz visszaemlékezni(**) – kell arra, amit egyszer már megismertünk. A gyógyulás folyamata maga a visszaemlékezés az egészséges állapotra! Emlékeznünk kell arra, ami a klasszikus és keresztény filzófia számára még evidens volt: az ember egyrészt maga is „egész”, másrészt mint „rész” egy létét és értelmét meghaladó, számára teljességgel soha fel nem fogható „egész” része. Létezik tehát egy olyan mérce, amely kívül áll és túlmutat rajtunk.” (*)
“Az Úr, akié a jóshely Delphoiban, nem mond ki semmit, nem rejt el semmit, hanem jeleket ad.” (Herakleitosz)
(*) Gondolatok G.Fodor Gábor: Kérdéstilalom c. könyvéből
(**) Andrzej Szczeklik: Katharszisz – a természet és a művészet gyógyító erejéről
A szöveg az alábbi interjú alapján készült: https://youtu.be/dSckYfYHQyE