ZEND AVESZTA 32.Jasna (Aveszta=törvény, Zend aveszta= zend nyelven írt törvény)
SZENT vágyódással eltelve
állunk itt előtted,
egybeforrt érzéseinkkel: úr és szolga.
A Te tanúbizonyságod akarunk lenni, óh Isten,
szent nevedet híva szünet-szüntelenül,
tiszta csengése hogy áthangozzon
minden hangzavaron túl!
2. Isten teremte a szellemet,
s beléje oltva a szent igazságot,
melynek mivolta a szabad, egyéni cselekvés,
aminek érett gyümölcse:
a jámbor, csendes élet.
És én ebben a csendben veletek,
nálatok fogok lakozni.
Ezt mondja az Isten.
3. Önzés által vezetve,
ti gonosznak szellemei,
és hazug prófétáik
s közöttük különösebben: te kétszínű hazugság,
miattatok sir
s terheteket nyögi
mind az egész világ.
4. Hatalmatok a hízelgő beszéd
s a kellemetes szó,
melybe az embereket beleringatjátok,
hogy minden más munkára
unottan fáradtak lesznek—
s felednek Istent
és kötelességet.
5. Hát életnek nevezitek ti ezt?
Ez élet elmultával
a halálban kezdődik az igazi élet,
s ti a mulandó miatt
az örökkévalótól fosztjátok meg őket!
De hát ha így akarja a gonosz
és megsemmisítő szándéka ellen
ti semmit sem tesztek.
6. Ezer úton leselkedik rátok a rossz,
és utait, Isten csak Te ismered.
De ha egykor vége lesz a harcnak,
melyet a jó viv a gonoszsággal,
hogy mi volt a helyes dolog,
kiviláglik akkor.
7. Embereknek még a legbölcsebbje sem tudja,
hol és hogy merre igazodjon.
Kiki módja szerint,
leéli életét, —
de a véget ember nem,
azt csak a jó Isten tudja.
8. Ki maradhat ugyan menten
valamelyes bűntől?
Még a legszentebb sem. —
Vivahvant fiának,
Yimának esete,
aki máskülönben igaz becsülettel
állotta meg helyét,
nem ezt bizonyítja? ————————–
Óh hogyan is reméljem én, magam tisztaságát?
9. Óh Isten, te tudhatod csak,
hogy mi legyen a helyes.
Én csak annyit tudok,
hogy minden tan és minden tanitás
lelkem súlyként nyomja
s közöttük el nem igazodom
s csak újabb vágyódással
ölöm a lelkemet
és segedelmedért,
megváltatásomért kiáltozok.
10. Azért mondom, hogy eretnek az,
aki lerontja
az én mélységes és igaz érzetemet,
aki felmorzsolni akarja a földet,
aki útjába áll annak,
hogy vágyódó szívvel
az egekbe lássak. —
Ki az okosságot ravaszsággá tette,
aki a földi jót nevezi csak célnak
s letöri menten azt, aki más dologra,
aki valamivel még többre is vágyik.
11. Hogy fentarthassák földi életüket,
dolgoznak-e valjon?
Ők jól élnek, igen, mások rovására,
megfosztva azokat földi dolgaiktól, —
s könnyű életükkel
másokat is erre csábítanak.
12. Szorongó lelkükből az összes próféták,
amiként most én is, nem így kiáltanak?
S nem ugyanaz volt-e az ő szent haragjuk
ama csoport ellen,
mely saját törvényekkel,
mint ragadozó sas, csapott a földekre, —
magának tartván meg,
jogtalanul jogot formálva reája.
13. Napjaink hazug királya, Gruhma is,
ilyen törvény szerint járt el.
A rideg önzésnek szolgája ő ezzel,
gonosz gonoszságát olyanabbá téve,
s kegyetlen gyilkosa
minden jóra való, igaz törekvésnek.
Húsunkon hizva,
kénye kedvét, kik ellene szólunk,
gyalázó szavakkal
mi rajtunk tölti ki.
*
14. Maradjon csak, amilyen, olyannak;
elég büntetés ez már az ő számára,
Csak mi vigyázzunk aztán,
hatalma mégis, hogy túlon-túl ne érjen.
— Láthatjátok ebből, hogy végeredményében
hova is vezet az ilyen cselekedet.
És ez a példa, hiszem,
megóv benneteket hasonló esettől.
——————————————
Igen, mely táplál titeket,
legyen szabad a föld,
s ne legyen prédája
őrjöngő zsarnokok
kiválasztottjának.
15. Papok s nemes urak,
önző életüket szűk korláttal védik,
de amelyen áttör a bennünk lakozó
és meg nem alkuvó
győzedelmes élet.
Mert a mi életünk több evés-ivásnál:
a földek és egekig ható
igazi buzgalom annak éltetője.
16. Isten a mi erőségünk,
Ki állhat ellene néki? (lásd Rákóczi címer, ill.Róm. 8,31!!)
Szent törekvésimben
légy óh segedelmem,
én édes Istenem, —
ne hagyjál el engem!
Te tudod, miért száll folyton ég felé imám, —
Te tudod óh Uram,
a szegény, szegény embereket,
hogy oly igen szeretem.
(Fordította: Zajti Ferenc,1916)