Ma reggel arra ébredtem, hogy látom amint minden ember a földön megtalálja a helyét (nem “munkahelyről” van szó) és vígan éli az életét…. Csak annyi változott a korábbiakhoz képest, hogy mindenki hirtelen felhagyott azzal a gyarló szokással, hogy másokat győzködjön, kényszerítsen, “saját képére és hasonlatosságára” átgyúrjon!
Gondoljunk bele! Ez a kis változás milyen következményekkel járhat? „Mint fent, úgy lent” – tartja a régi bölcsesség: ezért a “gigászok harca” is véget érhet (odafent) és a hirtelen támadt “gigászi béke” cunamija átcsaphat a már csömörig megunt viszálykodásokon! Keresztény, zsidó, muszlim vagy bármely hit és hagyomány követője (még a materializmus hívője is!) egyszercsak megy a dolgára és nem foglalkozik többet „térítéssel”. Tehetik ezt teljes nyugalommal, mivel mindenki számára világossá vált a tudomány régi felfedezése: minden ember egyedi példány (ahogy “fán se nő egyforma-két levél…”).
Ezért teljesen értelmetlen a véges életet a végtelen sokféle emberi teremtmény “demokratikus egyenlősdijével” tölteni – mikor “a nagy időn se lesz (senki!) hozzá hasonló”.
A továbbra is uszítókat – ezután egyszerűen kinevetik (az együtt eszegetők és iszogatók).
Addig még dühöng és csapkod egy kicsit a tőzsdecirkusz itt nekünk, míg végül utolsókat rúgja. No persze, hiszen Döbrögi uramék(*) világraszóló harmadik (utolsó!) verése még hátravan. Régi történet ez szerte a világon…
Azután mindenki úgy elfelejti a kamatos kamatot és a kellő fedezet nélküli hitelt (semmi a négyzeten!) – mint egy rossz álmot! Csak a mítoszok és mesék őrzik még majd sokáig ezeket az “ősi” történeteket – mint a gonosz boszorkák mesterkedéseit…
De a gyerekek is jót nevetnek majd ezeken a “meséken”, hiszen nem lehet őket sem becsapni, jól tudják, hogy semmiből, holnapra is csak semmi marad!? A semmitől pedig nem kell félni!
Nos addig persze még feszül és polarizálódik minden évezredek alatt összehordott “műbalhé”. Minden, ami ma még egymásra uszítja a különböző embereket. Azután hirtelen – mint amikor egy régi vetítőből kiszalad az összeragasztgatott celluloid-film (történelmünk “darabjai”!) – hatalmas világosság vakít el mindenkit:
…
„Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon„
(Vörösmarty Mihály: A vén cigány)
Akkor vége a káprázatnak, finita la commedia.
Vár az Igazi Élet. Aki bújt, aki nem – én megyek!
(*) Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal. (1 Tim. 6,10)