A zeneipar pokoli mélységű bugyrai (I.rész)

Mottó: „…But you don’t really care for music, do you?“
Leonard Cohen: Hallelujah

Eme írás címének a választása tudatos és egy olyan világba kalauzolja majd az olvasót (aki talán maga is zenekedvelő!), amelynek a tudomásáról eddig nem igazán voltak pontos információi. Igazán mélyre megyünk majd! Tudatipar, romlottság, gonoszság, sátánizmus – talán előzetesen néhány fogalom a sok közül, amelyek majd folyamatosan és ismételten fel fognak merülni intellektuális utazásunk során, melynek központjában a jelenlegi zeneipar és annak konkrét szereplői is feltűnnek majd. Természetesen, ha lesz igény a továbbiakban erre a témára.

Bevallom, jelen írást nagy részben a jelenleg Egyesült Államokban zajló P. Diddy-botrány (Sean Combs) ihlette, amelynek részben van magyar leágazása is – lásd Ábrahám Róbert „Renitens“ nevű YouTube-os csatornáján az „Odakint most szörnyek járnak“ sorozatának azon részét, amelyben a magyarországi zeneipar viselt dolgait veszi górcső alá. Tisztelettel tudom ezt ajánlani azoknak, akik még nem fedezték fel e csatornát és a tartalmát!
Egyébként biztos vagyok benne, hogy ez a dolog rengeteg más országot is ugyanúgy érint, ha még nem is kerültek ki részletek a nyilvánosságra. A probléma ugyanis világméretű és fokozottan vannak jelen a mindennapi tünetei az úgynevezett nyugati kultúrkör országaiban. De messze nem kizárólagosan ott! … és egyáltalán nem véletlenül.

A zene önmagában csodálatos emberi termék! Szoros kapcsolatban van a transzcendenssel, a spiritualitással, az öröm élményével, és természetesen nagyon sok más emberi érzéssel.
A zene fontosságát a legtöbb ember hihetetlen mértékben becsüli alá. Pedig jelentőségéről a hatalom birtokosai és az ő kiszolgálói nagyon régen tudnak. Napjaink hétköznapi polgára általában nem tudja felmérni a zene fontosságát – ellentétben példának okáért az ókori Egyiptom papságával kezdődően, az MK Ultra programban résztvevő tudósokon át a mai zeneipar „gurujaival“ és az ő háttérembereikig bezárólag.

A kellemes vagy kellemetlen zene befolyásolja az emberi agy működését. Dopaminszint, kortizolszint, oxytocinszint stb. – a mai tudomány sok tekintetben tisztában van a zene és az emberi agy illetve pszichológia közötti összefüggésekkel, de bizonyára még mindig akadnak rejtett kapuk is e tekintetben.
A zene, mint olyan, a XX. század során az érdeklődés reflektorfényébe került neves és tényleg profi marketingszakembereknél ugyanúgy, mint akár a katonaipari lobbi vagy egyes országok hírszerzői intézményeinél is, mégpedig a lehető legmagasabb szinteken. Az úgynevezett szórakoztatóipart (igazából a tudatipar egyik szegmenséről van szó!) már nem is említve.

Egy-egy zenei élmény alatt a módosult tudatállapot lehetővé teszi az emberek hatékonyabb manipulációját, gondolatok elültetését ritmusokon, szövegeken, képi szimbólumrendszereken keresztül. A célközönségen belül pedig messze a legfontosabbak a gyerekek és a fiatal korosztály. Ugyanakkor a mai, modern zeneipar háttéremberei egyes előadókon, videoklipeken keresztül sokszor a zeneipari „guruknak” és azok megrendelőinek is üzenni szokott, hogy világos legyen: „ez már a mi emberünk, a mi céljainkat szolgálja“.

Minden egyes, e témát érintő írásban egy vagy több konkrét példán keresztül szeretném majd bemutatni, hogy a cím, amit választottam, egy kicsit sem túlzó vagy szenzációhajhász.
Az üzenet, amelyet egy-egy zeneipari termék közvetít, a legtöbbször kódolt. Sokszor az ember tudatalattiját célozza meg. De az első választásom egy olyan előadóra esett, amelynél nincs igazán nagy susmus – eléggé nyíltan és nyilvánvalóan vállalja azt, hogy kicsoda-micsoda, mit és kiket képvisel, milyen üzeneteket közvetít a rajongói felé.

Stefani Joanne Angelina Germanotta neve nem sokat mond a legtöbb embereknek; e nő szinte csak a művésznevén ismert: ő Lady Gaga.
Olasz, katolikus gyökerű new york-i családból származik és iskoláinak egy része is a katolikus hitrendszerhez köthető. Zenei tehetsége és maga a zene szeretete egyébként már kiskorától teljesen nyilvánvaló volt.

Nem fogok részletesen foglalkozni Lady Gaga életrajzával és zenei pályafutásával: elég annyit megemlíteni, hogy az amerikai zeneiparban korai karrierje során nyilvánvalóan sok megrázkódtatáson ment keresztül. Az egyik legismertebb az – erről ő maga is beszélt-, hogy 19 éves korában brutális szexuális erőszak áldozatává lett egy meg nem nevezett zenei producer részéről, aki ráadásul teherbe is ejtette.

E nő lelke megtört, ha úgy tetszik elrabolták azt. Amivé lett, s amit immár saját maga is vállal, az elég nyilvánvaló és elrettentő – bár a rajongói ebből általában szinte semmit sem fognak fel. Például az „Alejandro“ című dalának a hivatalos videoklipében történt teljesítményéért az amerikai Katolikus Liga istenkáromlással vádolta meg az énekesnőt.

Joggal? Nos, íme az említett videoklip, szerintem sok kommentár nem kell hozzá: a perverz szexualitást az erőszakkal kapcsolja össze és nyilvánvalóan undorító és sátánista mű, hangsúlyosan a végén történő átváltozással. Kérlek, kedves olvasó, hogy fokozott türelemmel tekintsd meg és saját szemeddel is látni fogod, hogy megfelel annak, amit a fentiekben leírtam!

www.youtube.com/watch?v=niqrrmev4mA

De hogy a szöveg viszont nem ezt tükrözi és abban meg semmiféle istenkáromlás nincs? Csak Mexikó meg néhány spanyol férfinév?

Nos, a szöveg teljes összhangban van magával a képi anyaggal; Lady Gaga itt valójában egy beismerő vallomást tesz arról, hogy miről mond le és az említett videót figyelembe véve arról is, hogy mit választ helyette! Az angol „she“, „her“ szavak önmagára vonatkoznak, teljesen nyilvánvalóan önmagáról énekel.

Elsősorban lemond keresztény-katolikus hitéről – ezt képviseli a szövegben maga Mexikó, a maga nagy arányú katolikus valláshoz kötődő lakosságával.

A szövegben az említett férfinevek pedig a következő módon értelmezendőek:

Alejandro = Atya
Fernando = Fiú
Roberto = Szentlélek

És most kedves olvasó, aki érted is az angol nyelvet, figyelmesen hallgasd meg újra a dalt, most már csak a szövegre koncentrálva! Így minden tökéletesen a helyére kerül, maga a videóklip képvilága úgymond kifogástalanul harmonizál magával a szöveggel. A cinikus bevezető dalszövegtől a végéig! Íme:

www.youtube.com/watch?v=a8NyF5sjVlI

Igazából, ahogy már korábban említettem, általában jóval eldugottabb és szofisztikáltabb módon folyik a zenét hallgató illetve még inkább a zenei videóklipeket nézők manipulációja.
Lady Gagánál kevésbé jellemző az ilyen sumákolás; megmutatja és el is mondja illetve elmondatják vele a tutit  – az már más kérdés, hogy a közönségének a nagy részének még így is nehezére esik felfogni az üzenetet tudatos módon; csak a tudatalatti „antennák“ veszik az üzenetet, pedig ebben az esetben egy jól működő józan paraszti észnek is bőven elégnek kellene lennie. Ez természetesen jóval inkább a felnőttektől lenne elvárható, a fiatalság fokozottan hátrányos helyzetben van, legalábbis a legtöbb esetben, pozitív kivételek mindig akadhatnak.

Amennyiben van igény a téma folytatására újabb konkrét zeneszámok, előadók és a zeneipar sötét hátterének az elemzésére, örülnék, ha hozzászólások formájában kapnák erre vonatkozóan visszajelzést az itteni tisztelt olvasóközönség részéről! Előre is nagyon köszönöm!

Szerző: Zsolt

A bloggazda megjegyzése:

A zeneipar mára a tudatmódosító „iparágak” egyik – ha nem a legfontosabb – ágazata lett. A mai technika és technológia minden pillanatban lehetővé teszi a korlátlan „fogyasztást”. Teljesen nyilvánvaló, hogy a fizikai drogokkal szemben nem a testi funkciókon keresztül hat az emberre, hanem közvetlenül az érzelmi-tudati szférában. Ezáltal a teljes személyiséget, egyéniséget és kedélyállapotot képes alapjaiban megváltoztatni.

Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a különböző nyelvi és képi szimbólumok a tudatalattiban „dolgoznak” és oda beépülnek, akkor érthető, hogy ilyen módon az ember személyisége a kognitív szűrőt mintegy megkerülve is alakíthatóvá válik! Nagyon nem mindegy tehát, hogy kik „kotorásznak” a tudatunk mélyén – főleg ha nem vagyunk ennek tudatában!

Fontos figyelni a „kínálatra”, ezért is adtam helyet fenti elemzésnek.