Dr.Rajki Márton esettanulmánya kapcsán.
A mai napig tartja magát az a két egymásnak ellentmondó vélemény, hogy a “Kádár-korszakban nem volt antiszemitizmus – illetve, hogy állandóan fennállt a szélsőjobboldal visszatérésének veszélye”.[1]
A forradalom története egészen a 80-as évekig nem képezhette tudományos kutatás tárgyát. A politika számára hasznos eszköz volt a feltáratlan múlttal való jobbra-balra riogatás.
Mára már ismert tény, hogy néhány helyen valóban voltak atrocitások a következő helyszíneken: Budapest, Csenger, Füzesabony, Füzesgyarmat, Győr, Hajdúnánás, Máriapócs, Miskolc, Nyírcsaholy, Tápiógyörgye, Tiszabercel, Veszprém (Részletesen lásd Szakolczai Attila: www.konfliktuskutato.hu).
Újpesten azonban sem etnikai, sem politikai attrocitás nem történt! Köszönhető ez elsősorban az újpesti Forradalmi Bizottság választott elnökének. Dr. Rajki Márton (1901–1959) ügyvédnek.
Zentán születtett zsidó családban Klein Mór néven. Apja tehetős fűszerkereskedő volt, emellett 40 holdon gazdálkodott a Zentához tartozó Gunarasi-tanyán. A fiatalember szülővárosában végezte a középiskolát. 1919-ben, a szerb megszállás elleni tiltakozásképpen egy diákmozgalom élére állt. A szerbek által megkövetelt feltételeket nem volt hajlandó betartani. 1920 nyarán átszökött Magyarországra. Az erősen magyar érzelmű ifjú egyetemi évei alatt fokozatosan jutott el a további életét meghatározó keresztény értékvilághoz. Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Fakultásán volt hallgató. Tanulmányai utolsó éveit Nürnbergben végezte, a Handelshochule-ban. 1924-ben tért vissza Magyarországra. Több alkalommal illegálisan látogatta szüleit. Egy esetben elfogták a szerb hatóságok, Topolyára vitték, bebörtönözték. Menekülését apja lélekjelenlétének köszönhette, aki a börtönben addig alkudozott fiáért, míg nem kevés aranyért cserébe 15 nap után elengedték. Megmenekült, de a szerb hatóságok kitoloncolták az országból. 1938-ig nem látta szüleit. Jogászi pályáját Nyírbátorban kezdte.
“Az események következtében szívbeteg apja 1941 májusában meghalt. A család nőtagjait Rajki Márton édesanyját és egyik nőtestvérét – 1944-ben Auschwitzbe deportálták, ahonnan Klein Sándorné szül. Fuchs Ilona (szül. 1870-ben Becsén) és leánya Klein Erzsébet (szül. 1896-ban Zentán) soha nem tért vissza. Őket 1947-ben a zentai járásbíróság végzése alapján nyilvánították holttá. A holokausztot a családból csupán a Topolyán élő Klein Anna Rajki Márton 1897-ben született nővére – és két gyermeke élte túl.”[2]
Klein Mór 1926-ban érkezett Újpestre, ahol Dr. Décsi István ügyvéd mellett dolgozott. 1928-ban ügyvédvizsgát tett, és Újpesten kezdett praxist. Ugyanabban az évben feleségül vette Kaiser Ilonát. A kapuvári német családból származó feleségétől 1932-ben született fia, György. A család 1935-ben nevét Rajkira változtatta és kikeresztelkedett. 1942-43-ban karpaszományos honvéd, majd zsidó származása miatt 1944-ben munkaszolgálatos, de sikerül megszöknie. A háború után ellátta több egyházi személyiség bírósági védelmét az ún. háborús bűnösök pereiben. Védte többek között Dr. Csík József újpesti apátplébánost, aki azért került a vádlottak padjára, mert az Újpesti Turul Egyesület vezetőségi tagja volt.
1956 októberében a legfontosabb feladat a közbiztonság helyreállítása volt. A rendőrság teljes legénysége – tartva az emberek haragjától – kivonult a városból. A Forradalmi Bizottság Rajki Márton vezetésével polgárőrséget állított fel. A rendelkezést Rajki Márton adta ki. A mindenki által helyeselt döntés eredményeképpen fegyelmezett csoportokat szerveztek, és attrocitás Újpesten nem történt.
Október 26-án a bank vezetői tudatták a Forradalmi Bizottság elnökével, hogy a páncélszekrény kulcsát őrző négy emberből csak hármat találnak, az üzemek dolgozói azonban követelik a bérüket. A Forradalmi Bizottság elnöke engedélyt adott a páncélszekrény zárjának feltörésére. Így Újpesten mindenki időben megkapta a járandóságát. Ugyanezen a napon a Forradalmi Bizottság nevében Dr. Rajki tárgyalt a Magyar Dolgozók Pártja újpesti vezetőivel, akik azt ígérték, hogy értesítik a Honvédelmi Minisztériumot: Újpesten rend van, nem kell katonaságot küldeni a nyugalom fenntartására. Az ígéret ellenére Újpestet két irányból szovjet tankok közelítették meg. A tömeg fegyveres harcra készült.
Október 27-én az elmenekült rendőrség küldöttséget menesztett a Forradalmi Bizottsághoz, hogy egyeztessék, miként tudnak együttműködni a későbbiekben a rend fenntartásában. A tömeg az akkori Tanácsháza előtt észrevette a régi rendszer egyenruháit viselő embereket. Azt követelték, tartóztassák le a küldöttség tagjait. A hangulat egyre fenyegetőbb lett, ezért a polgárőrség parancsnoka tehetetlenségében Dr. Rajkitól kért segítséget. Az elnök, akinek a fegyverek tömeges megjelenésével egyre kevésbé volt befolyása az eseményekre, rövid beszédben felhívta az épület előtt álldogáló ezrek figyelmét a törvényességre és az erőszak veszélyeire. A tömeg azonban nem csitult, így az elnök javaslatára a rendőröket a polgárőrség védelmében kicsempészték az épületből. Dr. Rajki Márton ebből az esetből levonta a tanulságot: a tömeget már képtelen irányítani. 1956. október 27-én lemondott a Forradalmi Bizottság elnöki tisztéről, és átadta a vezetést Kósa Pálnak. Másnap bejelentette, hogy a továbbiakban nem vállalja a bizottsági tagságot sem. Négy napos elnöki tevékenysége alatt senkit nem ért bántódás, az általa vezetett testület törekvése arra irányult, hogy a tisztviselőket újra munkába állítsák, és megteremtsék a város nyugalmát.
Dr. Rajki Márton, az 1956-os forradalom megtorlásának egyetlen ügyvéd mártírja. Kivégzésével példát statuáltak arra, hogy minden hatalom számára az elkövetett bűnök között legsúlyosabb, ha valaki a zsidó és keresztény szellemiség között hidakat épít és békére törekszik.
Más bűne nem volt.
[1] Standeisky Éva tanulmánya: http://www.rev.hu/portal/page/portal/rev/tanulmanyok/1956/antiszemitizmus
[2] http://dudasgyula.org/files/books/Dr_Rajki_Marton_a_zentai_szarmazasu_56-os_martir.pdf