Mint Mengele idejében…
Nehéz megszólalni, különösen az én korosztályomnak, aki tudta és látta megvalósulni a „kimentek a tankok – bejöttek a bankok” korszakát! Hogyan lett az emberek 99%-ából a pénznek szolgája. Tudósokkal-orvosokkal együtt.
Itt tartunk most: Barabbást élteti a nép (az istenadta?), aki rablásért, gyilkosságért felelős bűnöző… Irány tovább a Golgota () a feltámadásig!!
Ha mélyebben ásunk a miértek keresésében, szerintem, újból és újból szembesülnünk kell egy kulcsfogalommal, ami az egyik legmeghatározóbb világunk s benne az emberi társadalmak működésében is: ez a ciklikusság. Ez a természeti jelenségek tekintetében nem is kérdés; az emberi társadalmak tekintetében viszont nem a technikai fejlődés dinamikájára célzok, hanem jóval alapvetőbb kérdésekre, mint a dualitás a világban, az emberi lelkekben, az emberi „alapbeállításra”, amely hatással van az emberiség egészének a társadalom-politikai helyzetére egy-egy történelmi korszakban.
Hogy még világosabb legyen, hogy mire célzok, a továbbiakban a saját gondolataimon kívül idézni is fogok. Íme, itt az első idézet:
„A nehéz idők erős embereket teremtenek. Az erős emberek jó időket teremtenek. A jó idők gyenge embereket teremtenek. És a gyenge emberek nehéz időket teremtenek.”
Többek között a fenti gondolatot tudományos alapossággal járja körül egy, Magyarországon szinte teljesen ismeretlen, de igazán rendkívüli könyv, amelynek már az útja a megjelenéséig is alapjául szolgálhatna egy egész estés jó, izgalmas film forgatókönyvéhez. Végül – rendkívüli nehézségek és kalandok után – 2006-ban látta meg a napvilágot. Szerzője Andrzej Łobaczewski és a címe: Politikai ponerológia. A gonosz természetének tudománya a politikai kérdésekhez való alkalmazkodásban.
S hogy miről is szól e nem mindennapi könyv, melynek megjelenését hosszú évtizedekig tették lehetetlenné Keleten és Nyugaton? Idézetek következnek; először Czigány Edit: Az előítélet biológiája. (Gonoszságtan) című írásából, amely 2022. május 7.-én jelent meg a Szilaj Csikó weboldalon:
„Andrzej Lobaczewski, lengyel pszichiáter megalkotja a genetikusan gonoszok, az „esszenciális pszichopaták” fogalmát és létét. E csoport tagjai szerint: a társadalom értelmetlen szokások és erkölcsök útján korlátozza törekvéseiket. Gyökeres társadalom-ellenességük láthatatlan, mert vonzó ideológiákba, humanitárius célokba burkolják nézeteiket. Meggyőződéssel, szenvedéllyel, érvekkel, ismétlésekkel szónokolnak. Megbűvölik a szuggesztióra fogékony elméket. A kritikát félresöprik, ellenfeleiket címkézik, megbélyegzik. Erőszakos, korrupt csoportjuk igazságtalan háborúkat kezdeményez. Az éles-látóbbak elhagyják a csoportot.”
A másik, jóval hosszabb idézet az angol nyelvű Wikipédia „Political Ponerology” címszó alatt található „Psychopathology and politics” alfejezet szövege lesz, magyarra fordítva:
„Łobaczewski átvette a „ponerológia” kifejezést, amely a görög poneros szóból származik, a teológiának a gonosz tanulmányozásával foglalkozó ágából. Łobaczewski szerint minden társadalom „boldog idők” és „boldogtalan idők” között ingadozik. A boldog időkben a kiváltságos osztályok jólétet élveznek, és a hatalom folyosóin elnyomják a pszichopatológiai befolyásról szóló fejlett pszichológiai ismereteket. Bár boldog idők ezek, erkölcsileg nem feltétlenül fejlettek, mivel a kiváltságos osztályok jólétének vagy boldogságának előfeltétele lehet mások elnyomása vagy kizsákmányolása. Az ilyen kellemetlen igazságok (a lelkiismeret hangja) kizárására a kiváltságosok a „konverzív gondolkodást” alkalmazzák, ami azt jelenti, hogy az érvelési folyamat kimenetelét egy kényelmesebb eredményre változtatják. Ezt az egoizmus és az érzelmesség növekedése kíséri. A kiváltságos osztályok növekvő „hisztériája” (érzelmesség, egoizmus és konvertáló gondolkodás) több generáción keresztül terjed a társadalomban. A nemzeti hisztéria egy természetes ciklus, és egy majdnem 200 éves szinuszhullámot alkot. A hisztéria hatására az emberek elveszítik azt a képességüket, hogy különbséget tegyenek a lelkileg egészséges és a kóros egyének között. Ebben a környezetben a „jellembetegek” vagy az enyhe agyszöveti károsodással (pl. mérgező anyagok, vírusok, nehéz szülések, kóros szülői magatartás) rendelkező egyének viselkedését normálisnak fogadják el, és ez kapuként működik a genetikai eltérésekkel, köztük a pszichopátiával rendelkezők viselkedésének normalizálásához. Végül, a maximális hisztéria pontjához közeledve a társadalom polarizálódik és megbénul, és a „varázslók” közül a legpatologikusabb egoista kerülhet hatalomra. A varázsló rontja a befolyása alatt állók lelki egészségét. Ez lehet egy „patokrácia” kezdete (bár nem elkerülhetetlen), amelyben biológiailag pszichopatológiával, köztük személyiségzavarokkal (különösen pszichopátiával) rendelkező egyének foglalnak el hatalmi és befolyásos pozíciókat.
A varázsló egy „ideológiai maszk” mögé bújik, egy hitrendszer mögé, amelyet a hatalom megszerzésére használ. Bármilyen hitrendszer használható ideológiai maszkként, beleértve a vallást is. A pszichopatáknak nem okoz gondot a személyes vagy ideológiai maszk viselése, és a varázsló mozgalomban normálisnak fogadják el őket. A pszichopaták hálózata fokozatosan kezd uralkodni, és elkezdik kiiktatni az agyszövetsérülteket és azokat, akik valóban hisznek az ideológiában. Egy bizonyos ponton a pszichopaták kisebbségi tömbje leszámol mindazokkal, akiket bitoroltak.
A teljes kirobbanó patokráciát totalitárius államnak nevezik, és jellemzője, hogy a kormány a saját népe ellen fordul. A patokrácia akkor alakulhat ki, ha egy társadalom nem védekezik eléggé az ilyen abnormális patológia tipikus és elkerülhetetlen kisebbségével szemben, amelyet Łobaczewski állítása szerint a biológia vagy a genetika okoz. Azt állítja, hogy ilyen esetekben ezek az egyének beszivárognak egy intézménybe vagy államba, az uralkodó erkölcsi értékek az ellenkezőjükké torzulnak, és az Orwell-féle kettős gondolkodáshoz hasonló kódolt nyelv kering a főáramba, amely a valódi logika és erkölcs helyett a paralógiát és paramoralizmust használja. A Łobaczewski által leírt patokráciának különböző azonosítható szakaszai vannak. Végül a patokrácia azért hal meg, mert a patológiás embereket hatalmi pozíciókba léptetik elő, annak ellenére, hogy kevés tehetséggel vagy képességekkel rendelkeznek, vagy egyáltalán nem rendelkeznek.
Łobaczewski szerint az egészséges társadalmi erkölcs gyökere a népesség túlnyomó többségének veleszületett ösztönös infrastruktúrájában rejlik, és míg a normális népesség egy része fogékonyabb a patokratikus befolyásra, és annak lakájává válik, a többség ösztönösen ellenáll. Boldogtalan időkben az értelmiség és a társadalom egésze visszanyerheti a valódi értékeket, hogy az új társadalmi rendet mentálisan egészségesebb irányvonalak mentén oldja meg.”
Érdekes gondolatok, amelyeket érdemes jól megfontolni! Az idézet utolsó mondatára külön felhívnám a figyelmet!
A jin jang szimbólumnak rengeteg értelmezési síkja létezik. Mindenesetre jól megfigyelhető az, hogy a szimbólumban éppen ott van a világos pont, ahol a sötét hullám a legszélesebb és fordítva; ahol a világos hullám a legszélesebb, ott található a sötét pont. Úgy is lehet ezt értelmezni, hogy a Łobaczewski féle „boldogtalan időkben” sem tudja a még legembertelenebb rendszer kiirtani az erkölcs és humanizmus utolsó írmagját az emberek egy részéből – amely mag később magának a rendszernek az összeomlásához vezet, méghozzá elkerülhetetlenül. De ez sajnos igaz fordítva is: a „boldog idők” csúcsán is ott lakozik a sötétség kis magja az emberi lélekben, amely folyamatosan megerősödik és elhatalmasodik az emberi társadalmon.
A Jó önmagában nem értelmezhető a Gonosz léte nélkül.
A fentiekből kiindulva nem kérdés az, hogy az emberiség ma hol van, erkölcsi, társadalmi fejlődésének mely szakaszában, s hogy mi várható az elkövetkezőkben…
És még valami! A hatalmi elit nagyon rég óta kihasználja az objektív folyamatokat a maga szubjektív céljainak az eléréséhez. A ciklikusság fogalmával indítottam: gondoljunk például csak egy erősödő naptevékenység a földi klímára gyakorolt logikus hatására. Ez objektív folyamat. De ennek a jelenségnek a hivatalos magyarázata és az, hogy milyen útra terelei az emberiséget az elit e tekintetben, nos, az már egy szubjektív cél elérésének az eszköze.
S ennek a „nem létező” elitnek nagyonis van fogalma a Łobaczewski féle társadalomátalakulsi ciklusokról is. Ezekre könnyen rá is erősíthet, de közben maga is tart a végkifejlettől, ami önmagában erősíti a pszichopatológiai megnyilvánulásait.
Érdekes világot élünk! Ahogy a fentiekben István fogalmazott: „Irány tovább a Golgota a feltámadásig!” A rossz hír az, hogy az út egy jó nagy része még előttünk van, még messze vagyunk a gödör legaljától.
Igen, ezen én is meditáltam, hogy vajon hányadik stációnál járunk??
Abban maradtam a végén, hogy ezt inkább nem találgatom, majd úgyis kiderül, csak érjünk a végére!
Hányan dőlnek ki közben a keresztjük súlya alatt, és hánynak nem lesz „Simon” aki segítsen? Ki tudja? De sok ilyen lesz még, és máris sokan feladták – ahogy a számok mutatják: https://metaxy.hu/a-magyarorszagi-covid-19-halalozas-nemzetkozi-osszehasonlitasban/