(Idézetek Falkné dr. Bánó Klára “KULTÚRAKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ” c. könyvéből)
“A paradicsom az, ahol a rendőrök angolok, a szakácsok franciák, a szerelők németek, a szeretők olaszok és az egészet a svájciak szervezik.
A pokol az, ahol a szakácsok angolok, a szerelők franciák, a szeretők svájciak, a rendőrök németek és az egészet az olaszok szervezik.”
Megjegyzés: Jelenkorunk pedig arról szól, hogy az országok között kereskedő pénzemberek képesek még a menyországból is poklot csinálni. (A politikusok úgy táncolnak, ahogy ők fütyülnek)
“A sztereotípiák gyakran olyan mélyen beágyazódnak a nemzeti tudatba, hogy megjelennek a nyelvhasználatban is. Például, ha valaki köszönés nélkül távozik valahonnan, az angolok szerint “franciásan távozik” (take French leave), a franciák ezt a nem udvarias gesztust az angolokra tartják jellemzőnek, szerintük a megfelelő kifejezés az “angolosan távozik” (filler a l’anglaise), ezt vette át a magyar is, mi is az “angolosan távozik” kifejezést használjuk. Az óvszer angol elnevezése “francia levél” (French letter), a franciák “angol köpeny”-nek (capote anglaise) hívják. A “Ducth treat”, vagy a “go Dutch” kifejezések azt jelentik, ki-ki alapon mennek szórakozni, mindenki a maga számláját fizeti, a “Dutch uncle” kifejezés jelentése erkölcsprédikátor. (Hill: “Mi, európaiak”, 1999). A magyar “cigányútra megy”, “nem szokta a cigány a szántást” stb. is a cigányságról alkotott negatív sztereotípiákra épülnek….”