NyUGI! Amikor eljön az igazság pillanata, akkor csak a hazugságok omlanak össze…
Erdő Péter a nyugati civilizáció kulturális összeomlását már tényként említi. (MTI hír)
“Erdő Péter úgy fogalmazott: az egyházat mindenekelőtt a nemzetközi gazdasági és politikai elit elvilágiasodása aggasztja és a nyugati civilizáció kulturális összeomlása, amelynek része a keresztény vallásról való ismerethiány is…” (MTI hír)
Lehet aggódni – de felesleges. Összeomlás csak a tévedéseket/hazugságokat is tartalmazó tudat-tartalmakat veszélyezteti – amikor eljön az igazság pillanata – , a valóságot soha!
O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O
Régóta folyik az aggódás. Egy példa 1931-ből – stílszerűen a “Nyugat”-ból, Földi Mihály tollából:
“Aki a válságérzés szempontjából vizsgálja meg kultúránkat, arra a következtetésre jut, hogy majdnem minden új nemzedék előlről kezdi a válságot, mindegyik újból és újból érzi a hanyatlást, majdnem mindegyik várja és jósolja az összeomlást. Amikor pedig saját korát összehasonlítja az elmult korral, ezt az utóbbit ragyogónak látja s nem veszi észre, hogy saját gyermekei pusztulónak minősítették azt is.
A demokrácia felvonulása például a kultúra halálának legfeketébb zászlaját lobogtatta meg a legkitünőbb gondolkodók előtt. A barbárság közeledését látták benne és Tocqueville, az amerikai demokrácia klasszikus művének írója, azon elmélkedik, hogy pusztító erejét hogyan lehetne a minimumra csökkenteni. Burckhardtot szenvedélyes és borzasztó jóslatokra ragadta el a kibontakozó látvány, az objektív és hűvös Stendhal pedig eltemeti a művészetet. 1829-ben így ír a nagy francia író, aki megteremtette a XIX-ik század regényírásának formáját, tartalmát, stílusát:
«Száz esztendő alatt a szabadság megöli a művészi érzést… A két kamarás rendszer meghódítja majd a világot és szíven szúrja a művészeteket. Szép templomok építése helyett arra fognak gondolni az uralkodók, hogy elhelyezzék tőkéiket Amerikában s bukásuk esetén gazdag magánemberek lehessenek. A két kamara urai sohasem fognak húsz esztendőn át ötven milliót arra költeni, hogy létrehozzanak egy olyan épületet, amilyen a Szent Péter-bazilika, ellenben megtöltik majd a szalónokat olyan tiszteletreméltó, gazdag emberekkel, akikből hiányzik az a finom érzék, amely nélkül nem lehet csodálni a művészeteket». «Menjetek cukorültetvényeseknek és porcellángyárosoknak, – tanácsolja a művészeknek – akkor hamarabb lehettek milliomosok és képviselők.» A hanyatlást látja Ranke is, Cavour is, megtaláljuk a válság érzését Schillerben és Grundtvigben, a híres dán hittudósban és költőben, a nevéről elnevezett «magasabb népiskolák» megalapítójában, a pesszimista filozófusokban, Schopenhauerban és Hartmannban, a tizenkilencedik század regényirodalmában és lírai költészetében, a múlt század két nagy prófétájában, Nietzscheben és Kierkegaardban, a fekete Renanban… s így hatolhatunk előre ennek a válság-érzésnek a kutatása nyomán a múltból napjainkig, míg eljutunk Rathenauig, aki 1912-ben már az élet mechanizálódását elemezte, eljutunk Meier-Graefeig, aki 1913-ban a művészet és kultúra haláláról beszélt és eljutunk Spenglerig, aki 1918-ban iszonyú mennyiségű adatgyüjteménnyel megírja a kultúrhalál naturalisztikus történetfilozófiáját s azt állítja, hogy a kultúra maga is élő szervezet, amelynek születése, élete, hanyatlása és halála van s kultúrmorfológiai törvénye szerint törvényszerű a halál, a kultúrhalál is, s most itt állunk a nyugati kultúra gyors hanyatlása előtt…”
O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O O
NyUGI „Bármilyen irányba is fejlődjenek jövőbeli fogalmaink, a külső világ tanulmányozása ahhoz a következtetéshez vezet, hogy a tudat tartalma a végső valóság.” (Wiegner Jenő)
Amikor az igazság berobbantja az emberiség közös tudatának sötét tárnáit, akkor jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, sokszorosan jaj:
Jaj néktek törvénytudók! mert elvettétek a tudománynak kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és a kik be akartak menni, azokat meggátoltátok… (lásd alábbi találati tábla)
NyUGI! Még egy kevés idő van… Ne kívánjátok – eljön magától. És félreértés ne essék, ez a “nyugati vírus” sokfelé eljutott a történelem folyamán. Ma már nem is lehet kideríteni, hogy ki volt az első “vírusgazda” (de ez nem is fontos), lényeges a gyógyulás folyamata – a katarzis – ami az első gyanakvó emberrel megkezdődött. Feltámadás pedig nincs halál nélkül…
