Az első újkori világégés idején születtek ezek a sorok Ady tollából
– – – – – – – – – – – – – – – – – – –
MAI PRÓFÉTA ÁTKA
»…A föld rakva vérnek ítéletivel, és a város rakva álnoksággal…
Békességet keresnek, de nem lészen. Egy romlás a másikra jő…« Ezékiel próféta 7.
“Alázottnál jobban alázva
Vizsgálom szivem, izmom, kedvem:
Hol a próféta őrült láza,
Mely fölőrjöng, tombol az Égre?
Hát már az átkoknak is vége?
Úgy szakadtunk be a Pokolba,
Mintha korbácsra s téritésre
Dühünk, hangunk sohse lett volna?
Öldöklő angyalai az Úrnak
Soha így meg nem öltek Multat.
Már nem tudjuk, mit veszitettünk,
Nem gyilkol új vesztések gondja,
Dermedett álom minden tettünk
S minden álmunk egy dermedett tett:
S vagyunk ördögnél esettebbek.
Már csúfja minden állatoknak
Isten híres sarja, az Ember
S a próféták is csak makognak.
Még mélyebb Pokol, még több Nincsen: –
Ezt add, Híres, ezt add, Te Isten.”
– – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Mindennek rendelt ideje van – ez alól senki földi halandó kedvéért nincs kivétel. Ady kérése is úgy tűnik csak mostanság talál általános meghallgatásra – jobban mondva: válik időszerűvé -, köszönhetően a harcosan fejlődő globalizmusnak.
“E háromtól öleték meg az emberek harmadrésze, a tűztől és a füsttől és a kénkőtől, a mely azoknak szájából jő vala ki.” (Jel. 9,18) Mármint a tűzfegyverek torkából.
Mindennek van előnye, hátránya. Az emberirtás csak így érhette el azt a fokot, ami már a minőségi változást generálhatja.
Itt a ma is aktuális lista az 1590-es Károli fordítás alapján (5Moz.27,15-26)
(a ki olvassa, értse meg):
- “Átkozott az ember, a ki faragott és öntött képet csinál, útálatára az Úrnak, mesterember kezének munkáját, és rejtve tartja azt! És feleljen az egész nép és mondja: Ámen!
- Átkozott a ki kevésre becsüli az ő atyját vagy anyját! És mondja az egész nép: Ámen!
- Átkozott, a ki elmozdítja az ő felebarátjának határát! És mondja az egész nép: Ámen!
- Átkozott, a ki félrevezeti a vakot az úton! És mondja az egész nép: Ámen!
- Átkozott, a ki elfordítja a jövevénynek, árvának és özvegynek igazságát! És mondja az egész nép: Ámen!
- Átkozott, a ki az ő atyjának feleségével hál, mert feltakarja az ő atyjának takaróját! És mondja az egész nép: Ámen!
- Átkozott, a ki közösül valamely barommal! És mondja az egész nép: Ámen!
- Átkozott, a ki az ő leánytestvérével hál, az ő atyjának leányával vagy az ő anyjának leányával! És mondja az egész nép: Ámen!
- Átkozott, a ki az ő napával hál! És mondja az egész nép: Ámen!
- Átkozott, a ki megöli az ő felebarátját titkon! És mondja az egész nép: Ámen!
- Átkozott, a ki ajándékot fogad el, hogy ártatlan lélek vérét ontsa! És mondja az egész nép: Ámen!
- Átkozott, a ki meg nem tartja e törvénynek ígéit, hogy cselekedje azokat! És mondja az egész nép: Ámen!”
Amikor már minden átkot magunkra vontunk, akkor talán a maradék kezdje el már végre áldani Izrael fiait (az igazikat!), mivel nekik köszönhetően ma olvashatjuk és tudhatjuk, hogy hol rontottuk el – bevor es zu spät ist!
Az átkokat feloldani csak így lehet… nem átkozódással:
“Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott. ”
És mondja az egész nép: Ámen!