9. Hogyan kezdődött Firenzében polgárháború az Ubertiek s a consulok hatósága közt?
1177 évben egyenetlenség s nagy háborúság keletkezett Firenzében a polgárok között, aminő még soha sem volt Firenzében s ez a túlságos jóllét s a dölyffel vegyes hálátlanság miatt volt: az Ubertiek ugyanis, akik a legtehetősebb s a legnagyobb polgárok voltak Firenzében, nemes és népbeli követőikkel háborút kezdtek a consulok ellen, kik meghatározott időre s bizonyos szabályok alapján a község urai s vezetői voltak, mert gyűlölték a signoriát, mely nem volt kedvükre való s oly módfeletti és heves harc volt, hogy szinte naponként vagy kétnaponként verekedtek egymással a polgárok, pártok szerint szomszéd szomszédjával s felszerelték a tornyokat, melyek 100-120 rőfnyi magasságban nagy számmal voltak a városban. S ez időkben az említett harc miatt az utcarészek közönsége a szomszédság közköltségén sok új tornyot is emelt, amelyekre kisebb-nagyobb vetőgépeket helyeztek, hogy egymásra hajigálhassanak s a város több részén el volt zárva s ez a veszedelem 2 évig tartott és sok veszedelem s kár származott belőle a városra s végre annyira szokásba jött ez a polgárok között való háborúság, hogy egyik nap verekedtek és másnap együtt ittak-ettek s dicsekedtek egymásnak e verekedés közben tanúsított vitézségükkel s derékségükkel*. Úgyszólván csak azért hagyták abba saját maguktól a verekedést, mert beléfáradtak s beléúntak és kibékültek s a consulok hivatalukban maradtak, de a végén mégis újakat választottak s ebből származtak nemsokára Firenzében az átkos pártviszályok, amint alább az idők folyamán említeni fogjuk. (…)
38. Hogyan keletkezett a guelf s ghibellin párt Firenzében?
Az Úr 1215-ik évében Gherardo Orlandi úr firenzei podestasága idejében Bondelmonte de’Bondelmonti úr, firenzei nemes polgár, házassági ígéretet tett egy kisasszonynak az Amideieknek, tisztelt s nemes városiaknak családjából; nemsokára ezután a nevezett Bondelmonte úr, aki igen ügyes és szép lovag volt, a városon lovagolt keresztül, midőn egy úrnő a Donatiak házából megszólítá őt s erősen gáncsolta jegyesét, hogy nem szép s nem méltó hozzá, mondván: „ezt a leányomat tartottam fenn számodra;” s megmutatta a leányt, aki nagyon szép és per subsidium diaboli egyszerre belészeretett, eljegyezte s nőül vette; e dologra az előbb eljegyzett nő rokonai összegyűltek s a Bondelmontetől vett gyalázaton való fájdalmukban oly átkos haragra gyúltak, melyből egész Firenzére romlás és pártoskodás származott, mert a legelőkelőbb nemesi családok közül többen összeesküdtek, hogy a szenvedett méltatlanságért való bosszúból megszégyenítik a nevezett Bondelmonte urat. S amint tanakodtak, hogy mi módon sértsék meg, megverjék-e, megsebesítsék-e, Mosca de’Lamberti kimondta az átkos szót: legjobb tanács a tett, azaz öljék meg. S úgy történt. Húsvét első napjának reggelén összegyülekeztek az Amideiek házában a Santo Stefano mellett s midőn a nevezett Bondelmonte úr gyönyörűen felöltözve tiszta fehér új ruhában fehér paripán a túlpartról jövet a Ponte Vecchio innenső oldalára ért, éppen azon oszlop lábához, melyen Mars szobra állt, Schiatta degli Uberti Mosca Lamberti s Lamberti degli Amidei a nevezett Bondelmonte urat lerántották a lóról, rárohantak, megsebezték s Oderigo Fifanti felvágta ereit, úgy hogy belehalt; s a Gangalandi grófok egyike is velük volt. E dolog miatt fegyveres zendülésre kelt a város s Bondelmonte úr halála volt kezdete Firenzében az átkozott guelf s ghibellin pártoskodásnak s bár az egyház s a császár küzdelmei s viszálya miatt már előbb is bőven volt pártoskodás a városi nemesek s az említett pártok közt, de a nevezett Bondelmonte úr halála következtében Firenze összes nemes és más városi nemzetségei pártokra szakadtak; ki a Bondelmontiakkal tartott, akik a guelf párthoz álltak s annak fejei lettek, ki meg az Ubertiekkel, akik a ghibellinek főnökei lettek, amiből sok baj s romlás következett városunkra, … s nem is hihető, hogy valaha vége legyen, hacsak Isten végét nem veti. S nyilvánvaló, hogy a firenzeiek bűnei miatt az emberi nem ellenségének ereje lakozik Mars bálványában, melyet a pogány firenzeiek egykor imádtak, mert éppen a szobor lábainál történt a gyilkos cselekedet, melyből annyi rossz származott Firenzére. Az átkozott guelf s ghibellin elnevezések — amint mondják — először Németországban hangzottak fel annak okán, hogy két ottani nagy báró háborút viselt egymás ellen s mindkettőnek egy-egy erős vára volt egymás ellenében s az egyikét Guelfnek, a másikat Ghibellinnek nevezték s a háború addig tartott, míg az összes németek pártokra nem szakadtak, ki az egyik pártra állt, ki a másikra, sőt a római udvarig jutott a dolog s az egész udvar részt vett benne s az egyik pártot guelfnek, a másikat ghibellinnek nevezték s így maradtak az említett nevek Itáliában.
* Kiemelés tőlem (tanulság?)