Koromnál fogva szerencsésen résztvehettem 89-90-ben egy gyakorlati továbbképzésen. Plakátoltunk/lelkesedtünk egy lelkes amatőr csapatban, az MDF szineiben. Egyik külvárosi kocsmából kijöttek az emberek megnézni; mi a fenét létráznak ezek az értelmiségiek az utcasarkon?! Mikor meglátták, akkor derűsen (söröskorsókkal a kezükben) megkérdezték: “Gyerekek, mennyit kaptok ti ezért?” A választ mindenki kitalálhatja. Erre a következő szöveg jött: “Fiúk, ti tényleg azt HISZITEK, hogy ti fogtok itt holnaptól uralkodni?! Rég kész a szereposztás, ne strapáljátok feleslegesen magatokat, inkább gyertek be, elsörözgetünk, jól eldumálunk.”
Akkor persze bosszankodtunk, győzködtük őket és magunkat. Mára már jó iskolának tekintem. Egyértelmű, hogy mi történt. A háttérben az előadást emberi önzésre írt forgatókönyv alapján, nagy tőkével és apparátussal szervezték. Ez amíg van pénz, mindig működött a történelem folyamán. Hogy ki volt a szerző (vagy szerzők) – az tulajdonképpen lényegtelen. Telhetetlen, rövidlátó pénzemberek (és siserehaduk) biznisze volt az egész. Van belőlük bőven az egész világon. A lényeg csak az előadás időzítése volt: amikor már nem ment az üzlet (az aktuális uralkodók a meglévő eszközökkel már nem tudtak rendet tartani), akkor bejelentették a többpártrendszer című előadást. A sok tízezer (álláskereső) besúgó szétspriccelt az amatőr csapatokba, és átvette a jól megérdemelt posztokat. A díszlettervezők odafent biztosították a látványtechnikát (Artúr király kerekasztalát), a paktummal pedig berekesztettek minden lényeges változtatási lehetőséget. Figyelem-elterelés kedvéért még kiterelték az utcákra a hívő kocsisok és fuvarosok “forradalmi” seregeit. (Hittek a 45 Ft-os benzinben…) Hogy mi lesz ebből, azt 1992-ben leírta Csurka István (100 privatizáció rövid története). No kapott is jobbról, balról, előlről-hátúlról, merthogy ő nem volt a forgatókönyvben. Ki is paterolták a színházból közös erővel, hogy ne zavarja az álszent előadást. (Vígaszunk annyi: más országokban sem jártak jobban)
Ma már látszik: Az igazi VÁLASZTÁSHOZ JELÖLT kell, KIRÁLY-JELÖLT. Addig csak hókusz-pókusz minden szavazgatás. Mindenki egy másik székre ül – de nem változik semmi. Mert csak király lehet ugyanis, aki kiáll a placcra és azt mondja: “Emberek, én mindenkinek kifizetem azt a két-három milla adósságát, csecsemőtől aggastyánig. Indúljunk tiszta lappal!” Még a Duna jege sem kellene a megválasztásához. Ilyen persze nem lesz.
Második lehetőség, hogy konkrét programmal áll elő: “Minden embernek/családnak névre szólóan megküldöm a hitelfolyószámláját. Fehéren-feketén láthatja hogy mennyivel tartozik a Világbanknak, X-banknak, Y-hitelezőnek. Természetesen a hitelfelvevők nevével és adataival együtt.”
Ez még azonban mindig csak SZÜKSÉGES, DE NEM ELÉGSÉGES feltétel a királyválasztáshoz! Azt is meg kell mondania, hogyan konszolidálja a helyzetet?? De az egész világ krízisére is tudja ám a választ!!
Ne feledjük ugyanis, hogy mi csak egy szűk másodosztályú kabinban utazunk a léket kapott “fenntartható növekedés” hajóján!! Mert sűllyed velünk itt mindenki, mint a “Titanic”. És sajnos minden sűllyedés kísérője, hogy az alul lévők hullanak/rabolnak/fosztogatnak…
Gondolkodjunk el ebben a kabinban (amíg lehet): az első osztályon még szól a zene (az utasok némelyike azon balhézik, hogy hideg a kávé) a képernyőkön még tele a vízió (!) – de az alsó fedélzet már tömény rettegés: tornádók, árvizek, éhínségek/betegségek pusztítanak. (Lehet, hogy egy hatalmas élőlény ez a Föld? Az ember nevű “élősködő” pedig elcsapta a hasát?)
Mentőcsónakból természetesen kevés van – de minek is? Hiszen dübörgünk rendületlenűl. Pedig a jéghegyekre sokan figyelmeztettek jóelőre akkor is – csak minden negatív hírhozót elhallgattattak, lehurrogtak. Nyomjuk csak egyenest tovább!
Az emberi társadalom komplex viselkedésére jó példa “A Titanicon nincs pánik” c. dokumentum-esszé Kolundzsija Gábor tollából. (FORRÁS) Egy hajóban összezárt több mint 2000 ember ugyanis már reprezentatív mintának minősűl! Hogyan viselkedünk egy zárt és véges játékban. Természetesen ami ott két és fél óra alatt zajlott le – az nagyban kicsit tovább tart. (Lehet, hogy eltart 2500 évig is?) Nagyobb a “tehetetlenség” ugyanis. A végén még bevetik a “csodafegyvereket”; az ENSZ Gazdasági Bizottságát, a madár-, és béljósokat, a Pontifex Maximust. Egy kazalba hordják a világ összes szentjének maradványait – miközben a zenekar (média) húzza becsülettel. Azután csönd… (Game Over), marad a rideg valóság.
——————————————————————————————————————————Mikor Mikor kezdődött az “Emberi Társadalom”-nevü hajó sűllyedése?
A hagyomány szerint valahol ott, amikor Mózes összetörte a kőtáblákat dühében, mert a nép (az istenadta!) inkább választotta a csillogó aranyat, mint a kőkemény tízparancsolatot és a RENDET. Ez volt az emberiség utolsó igazi VÁLASZTÁSA! Azóta pénzre játszunk – képmutató pókerarccal. Csak a játékosok cserélődnek az asztal körül. A vaskor emberét végérvényesen megbabonázta az arany. Mára már az egész Föld-kerekén. Anno Mózes is látta, hogy a hajó rossz irányt vesz:
“Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és eltértek az útról, a melyet parancsoltam néktek; és utólér majd titeket a veszedelem a későbbi időben, mivelhogy gonoszt cselekesztek az Úrnak szemei előtt, bosszantván őt kezeiteknek csinálmányával.” (Deut. 31,29)
Ha egy hajó ROSSZ irányba megy – akkor előbb-utóbb jön a RECCS. Semmi ezoterikus jóslat nem kell ennek belátásához. Elég az írás – és a tapasztalat.
A Titanic túlélőit annak idején a “Kárpátia” nevű hajó mentette meg. A hajó mellesleg már nem magyar tulajdonban volt – rég eladták. A kapitány se magyar volt, de ez mind lényegtelen. A lényeg, hogy volt egy HAJÓ és egy KAPITÁNY – aki tudta a dolgát…
Reménykedjünk, hogy most is lesz!