(nem csak turistáknak)
Mottó: „Aki nem hisz a csodában, az nem realista”
Mielőtt bárki félreértené, nem arról a keskeny kis földdarabról van itt szó, ahol ma az Izraelnek elnevezett államalakulat zászlaja lobog, nem turistacsalogató vagy alijázás a téma tehát – annál kicsit távolabbra indulunk: vissza az alapokhoz!
Mára ugyanis végképp elakadt az emberiség szekere, végképp nem jutunk már előre semmilyen próbálkozással, akkor el lehet gondolkozni, hogy hol és mikor tévesztettünk utat?
Mindennek rendelt ideje van – az emberiség életében sem véletlen folyamatok zajlanak. Társadalmunkat magunk alakítottuk ilyenre az idők folyamán. Nyilvánvaló, hogy a judeo-krisztián világ döntő mértékben járult hozzá mai világrendünkhöz. Ám eddig mindig volt még feltöretlen “ugar” (elfoglalható, „missziós” terület), amerre ez a kettős-fogat tovább hajthatott, “szánthatott”. Mára ez a lehetőség – évezredek alapos tevékenységének köszönhetően (és a föld véges erőforrásai miatt) – végleg megszűnt. A “dugóban” megy is a tépelődés: hogyan tovább?
Előző világok letűntek, most itt tartunk. Milyen alapon volt domináns, mire hivatkozva, minek a szellemében vezette idáig a világot ez a kultúra? Amikor már mindent kipróbáltunk, rengeteg áldozatot hoztunk, de semmi nem segít, akkor célszerű előkeresni a régóta porosodó “használati utasítást”. Van-e ellentmondás benne? A szentnek nevezett könyvekben találhatók a gyökerek, ez a “szellemi Szentföld”, ebben olvashatjuk:
“MINDEN ROSSZNAK GYÖKERE A PÉNZ szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal.” (1 Tim. 6,10)
Nehéz belátni hogy ennek következménye emberek, népek, országok szenvedése. Lehet legyinteni erre, bolondnak nézni aki ezzel ma előáll, hisz templomokban és zsinagógákban évszázadok óta olvassák – ha nem is sokan – a napi igét, azután mennek a dolgukra ők is mintha “mise” történt volna. Akkor mit várunk azoktól akik ilyen helyekre be sem teszik a lábukat?!?
“A gazdag uralkodik a szegényeken és rabszolgája az adós a hitelezőnek.” (Péld. 22:7)
“Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted. Ne végy ő tőle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtől, hogy megélhessen melletted a te atyádfia. Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet.” (3 Móz. 25,36-37)
“A te atyádfiától [2 Móz. 22,25. 3 Móz. 25,35-37. Nehem. 5,10. Zsolt. 15,1. 5.] ne végy kamatot: se pénznek kamatját, se eleségnek kamatját, se semmi egyébnek kamatját, a mit kamatra szokás adni. Az idegentől vehetsz kamatot, de a te atyádfiától ne végy kamatot, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened mindenben, a mire kinyujtod kezedet, azon a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt. ” (5 Móz. 23,19-20)
Aki azonban “a szűkölködőt és szegényt nyomorgatta, ragadományokat ragadozott, zálogot vissza nem adott, és a bálványokra emelte szemeit, útálatosságot cselekedett; uzsorára adott és kamatot vett: és az ilyen éljen?…” (Ezék. 18 – 22)
Most akkor szent az írás vagy sem? Nem lehet egyszerre kétfelé sántikálni. No persze itt az “atyádfia” fogalma kis kavarodást okozott – ki számít annak, ki számít “másnak”, “idegennek”? Idáig lehetett vitázni, de mára alapjaiban új helyzet állt elő – köszönhetően a genetikának is! A XXI. szd.-ban már egyértelműen látszik, hogy a generációkon át vezetett családfák egyetlen “fához” vezetnek! A tudományos irodalom „Y kromoszómás Ádámként” és „mitokondriális Évaként” tekint ezek eredetére!! A DNS “kígyója” fonja körül ezt a fát ahonnan mindannyian származunk! Ideje ezek után már felfogni, hogy nincs “másik” ember, pontosabban a másik is mi vagyunk, a felebarátom “másik fele” is a közös genom része, egyetlen fának a levelei vagyunk!
A judeo-keresztény világ – Izrael népe és keresztény világ együtt és külön – egyetlen lehetetlen küldetéssel próbálkozik kétezer éve: kamatot is szedni meg boldogulni is, paráználkodni is meg szűznek is maradni – egyszerre… Mára az egész világ egyetlen falu (egyfalú!) lett, elérkeztünk határaihoz, mindenhol világosan látszik hogy ez “mission impossible”…
A képmutatás Bábel-tornyának napjai meg vannak számlálva.
Ahova egyszer a kamat betette a lábát, a kamatlábát (sic!), ott csak ez lehet a gyógyulás – mert a megoldás is benne van ebben a „user guide”-ban:
“…hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának; kürtölésnek esztendeje legyen ez néktek, és kapja vissza kiki az ő birtokát, és térjen vissza kiki az ő nemzetségéhez.” (3 Móz. 25,10)
Még egy kis ideig lehet meredten bámulni az adóssághegyeket itt és itt, de azután vagy tabula rasa lesz itt a kamatos-kamatot illetően, vagy hosszú tömött sorokban irány a pokol – a „torony” a végén minden építőt maga alá temet és „isten-itélet” jön a profitprófétákra… akik nem térnek meg kezeik csinálmányaitól.
Nem adják fel a mesterkedést…És nem térnek meg – kitől/mitől is térnének – ha istennek képzelik magukat?? Csak szépen lassan lejár a (játék)idejük…
Ami most folyik Szíriában az már a végjáték része – hiába minden időhúzás, ketyeg az óra, jönnek az újak, a „feltörekvők”. Ez az örök körforgás az élet törvénye. Sokan lesznek elsőkből utolsók – utolsókból elsők.
„Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása.”(Lk.21.20)
Persze csak a „Patyomkin” változaté – az Igazi Béke Városa (עיר השלום) csak ezután fog megszületni!
A szülési fájdalmak meg elkerülhetetlenek – addig is jó lazítást mindenkinek, lehet hátradőlni! (! 🙂
A tömegek meg úgysem látnak az egészből semmit…
“Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.” (Mt.24,38-39)