Emberi lázálmok és elmeszülemények története

Sellye János ír arról, hogy mind Darwin és Wallace, mind pedig Einstein lázas betegen szülte meg elméletét…

Finom csemege a tudomány történetében (lásd tévedések története), hogy A.R.Wallace a hajóágyon fekve, maláriás lázrohamában ötölte ki azt az elméletet (amit azután a média gépezete óriásira pumpált), hogy az evolúció alapja a természetes kiválasztás lenne.

Darwinról Graham Wallace: A gondolkodás művészete c. könyvében azt írja, hogy annyira rossz állapotban volt, hogy éber óráinak nagy részét csak totális fizikai és szellemi pihenéssel töltötte…

Amikor Einstein közzétette a térrel és idővel kapcsolatos mély megállapításait, megemlítette, hogy e gondolat betegsége alatt fogalmazódott meg benne (Platt  W and Baker R.A: “The relation of the scientific ‘hunch’ te research”)

selye_janos.jpg

Kép forrása: http://www.selyehszki.hu/selye_janos.jpg

Sellye önmagát is diagnosztizálva ezen a téren, a következőket teszi ehhez hozzá Álomtól a felfedezésig c. könyvében: (Akadémiai Kiadó 1980, 103. o.)

“Többször volt részem abban az élményben, hogy lázasan ágyban fekve különlegesen világos, általános áttekintésem támadt valamilyen nagyobb tudományos problémáról. Azonnal az éjjeliszekrényen heverő jegyzettömb után nyúltam, és az így elfogott gondolatok utólag néha igen hasznosnak bizonyultak. Bár meg kell adni, ugyanilyen gyakran megtörtént, hogy ami lázálmaimban csodálatos megoldásnak látszott, arról a gyógyulás után megállapíthattam, hogy fabatkát sem ér” (Kiemelés tőlem. A hivatkozás ezúttal szándékosan a tudomány történetének humoros oldalára “mutat rá”)

Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy lázálmokhoz addig ragaszkodik az ember, amíg fel nem gyógyul.

Így van ez rendjén. A tudomány pedig még adós azzal a definícióval, hogy mitől függ a gyógyulás, vagy a betegség tovaterjedése – hol van az a pillanat – amikortól “gyógyult a beteg”. (Sic!)

A természettudomány művelőinek tudomásul kell venni, hogy nincsenek abszolút igazságok, mert az emberi szellem számára hozzáférhető legmélyebb “végső” ismeretek is csak közelítések a valósághoz képest – és mint ilyenek – új tények ismeretében bármikor megváltoztathatók.

Az igazságra pedig valóban igaz a relativitás: A többség mindig az, akinek igaza van – mégha egyedül is van. (Henry David Thoreau)

Egyetlen létezés, egyetlen valóság van – csak az egyéni felfogások lehetnek különbözőek…

Világbirodalmak bukása pedig néha emberi beavatkozás nélkül, egy kis “kavicson” múlik:

Nézed vala, a míg egy kő (ein Stein…) leszakada kéz érintése nélkül, és letöré azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat. (Dán. 2,34)

Szólj hozzá!