“…és egy hír után más támad, s kérnek látást a prófétától, ám törvény nem lesz a papnál, sem tanács a véneknél.” (Ezék.7.26)
Klímaváltozás közepette vagyunk, ami már régebbi korokban is volt. Az egyiptomi tíz csapásról is egyre többet tudunk. (Ha még messze nem is mindent!) Most megint szaporodnak a csapások Angliától a Fülöp-szigetekig, és egyre erősödnek.
“És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog,
Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.” (Luk. 21,25-26)
“A többi emberek pedig, a kik meg nem ölettek e csapásokkal, nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz lelkeket, és az arany és ezüst és ércz és kő és fa bálványokat, a melyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak.” (Jel.9,20)
Elődeink eme megállapítása – hogy az emberi tevékenység és a “klíma” összefügg – csupán babonás hiedelem lenne – amit szent iratokként őriztek? Vagy több évezredes tapasztalati tény? Régi kataklizmák és birodalmak összeomlása erre utal. Erről ma már hatalmas dokumentáció van:
http://www.sciencemag.org/content/261/5124/995
http://geology.gsapubs.org/content/28/4/379
http://www.pdx.edu/honors/sites/www.pdx.edu.honors/files/Prentice.pdf
https://metaxy.hu/wp-content/uploads/2024/04/climate_change_vs_akkadian_collapse.pdf
stb. stb.
Sokan régóta hiába figyelmeztetnek, hogy megint szakadékba rohan az “emberiség szekere”? A “bakon” csak a harc folyik, hogy ki ragadja magához a gyeplőt. Ki törődik az ilyen “huhogókkal”. Talán úgy gondolják a “hajcsárok”, hogy a végzetes zuhanás előtt ők leugorhatnak a bakról és megúszhatják?? Rabszolgák helyett majd “engedelmes” robotok hajlonganak körülöttük?
Meg kell várni, amíg a most még “védett”-nek tűnő helyeket is ilyen csapások söprik el?? Úgy tűnik, igen…
És nem tértek meg az ő gyilkosságaikból, sem az ő ördöngösségeikből, sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból. (Jel.9,21)
Respice finem. (Türelem, végén csattan az ostor)